38 GREEN FLAG AZ ÉLETHEZ

~ 2023. december 30. ~

Aki egy kicsit jobban ismer, az tudja, hogy valójában miért írok 12 éves korom óta.

Nem, nem közléskényszerből. Nem okoskodni akarok, csupàn segíteni annak, aki open minded & fogékony ilyesmire.

Ez nem kérés nélküli bölcselkedés, hanem csak egy pici lelkisegély, akinek épp szüksége van rá & akit épp megtalál az írásom online. Se több, se kevesebb.

Én csupán leírom, hogy mit érzek, mit gondolok, hogy milyen hibàkat követtem el & azt, hogy hogy làtom a világot, az országot, a társadalmunkat & az emberi kapcsolatokat.

Mert úgy gondolom, hogy csak tapasztalás után van jogunk véleményt alkotni. És (elvileg) demokráciában élünk, tehàt szólásszabadság van. De ez csak akkor működik, ha tapasztalunk & gondolkodunk mielőtt beszélünk/írunk/cselekszünk…

Én így làtom ezt & igyekszem nem hülyeségeket mondani/írni/cselekedni. Nem pofázok bele más életébe. Nem ítélkezem csak azért, mert a másik máshogy nőtt fel, illetve máshogy él, máshogy menedzseli az életét, mint én. Hiszen mindannyian különbözőek vagyunk, ettől színes a vilàg.

Szeretettel írok. Mindig, mindenkinek. Próbàlok lelki segítséget, pozitivitást nyújtani, egy kis realitást adni & gondolkodásra szeretném késztetni ezzel az embereket. Aztán vagy sikerül, vagy nem. De legalább megpróbáltam. Az is valami, nem?

A következőkben 38 pontba szedem, hogy miként lehetne egy kicsikét könnyebb az élet & a kapcsolataink.

Nem kötelező sem elolvasni, sem pedig megfogadni! De ha màr csak egy ember elolvassa & segítek neki valamiben a soraimmal, akkor már megérte!

1.) Bánj mindenkivel tisztelettel! Még azzal is, aki bunkó & nem tisztel téged! Ne alacsonyodj le a szintjükre! Higgy abban, hogy ez a helyes út! Az, hogy tisztetteljesen viselkedsz egy másik emberi lénnyel.

Úgy gondolom, hogy pl. azok, akik szàndékosan vesztegetik az idődet, nem tisztelnek. Szerintem ez a tiszteletlenség legmagasabb szintje.

Azok, aki nem tisztelnek, nem szeretnek. Akkor miért fecsérelnéd az időd & a (véges) energiád olyanokra, akik ezt megteszik veled? Te csak légy kedves & tisztelettudó!

2.) Szeress tiszta szívből, őszintén & bátran! Mert minden emberi kapcsolat alapja az őszinte, tiszta & feltétel nélküli szeretet.

Ne játszmázz, mert azt csak az éretlen, felnőtt testben élő gyerekek csinàljàk! Egyszer sajnos fel kell nőni, és felelősséget kell vàllalni a szavainkért & a tetteinkért. Ennyire egyszerű.

És igenis állj ki amellett, amiben hiszel! Légy büszke, bàtor & eltökélt! Harcolj, mert helyetted màs nem fogja megtenni.

Plusz ugye a tetteid tesznek azzá, aki/ami vagy. Ezek minősítenek. Semmi más.

Azt vallom, hogy mindenki úgy szeret, ahogy gyermekkorában szerették. Azt a mintát viszed tovább felnőttkorra, amit otthon láttál, ahogy téged szerettek.

Megtörni a rossz mintát lehetséges, de kemény munka. Csak kitartóak & érzelmileg érettek képesek rá. És nem gyengeség, nem szégyen külső segítséget kérni! Sőt! Ez az egyik legbátrabb tett a vilàgon!

A gyermekkori traumákat, vagy épp a szeretetlenséget nagyon nehéz egyedül feldolgozni. Ezért nem ciki professzionàlis segítséget kérni. Emberek vagyunk, valós & valid érzelmekkel. Nem érzelem-mentes, hideg, rideg robotok. Jó lenne már ezt felfogni…

3.) A kis dolgok a fontosak. A pillanatok. A színek, az ízek, az illatok, a hangulatok, a dallamok. Nem a pénz.

A vagyon, a tárgyak, a márkás ruhák, eszközök, a drága autók, milliós karórák, luxy lakások, házak nem boldogítanak. Semmit se jelentenek, mert a pénz csak egy eszköz. Semmi màs. A gazdagság semmit se jelent, ha nem vagy boldog.

Lehetsz bármilyen vagyonos, élhetsz te luxus életet, ha nem szereted, ha nem ismered önmagad, ha legbelül elégedetlen, szomorú & magányos vagy…

4.) Légy kedves, mert kedvesnek lenni nem kerül semmibe! Hiszem, hogy mosoly, egy kedves szó, egy ölelés többet ér mindennél! Az ilyen egyszerű dolgok viszik előre az embereket & a társadalmakat is.

5.) Szegénynek lenni nem szégyen! Egy embert nem a vagyoni helyzete minősíti, hanem az, hogy ember tud-e maradni a nehéz & szűkös időkben. Kurvàra nem fontos a pénz. Senki se viszi a sírba.

6.) Kerüld az önző, énközpontú & beképzelt embereket! Vakvágány.

7.) Kommunikàció. Fogalmazz vilàgosan, tisztàn & érthetően! Mert az emberek hajlamosak kiforgatni a mások szavait, hajlamosak a projektàlásra & szeretnek belelátni a mondandódba olyat, ami nincs is ott.

Légy korrekt & őszinte! Időt & energiàt spórolsz vele magadnak & másoknak is!

És tanulj meg hallgatni, amikor úgy érzed, hogy màr nem tudsz mit mondani, mert bàrmit mondasz, úgyse értenek meg. Add fel. Mosolyogj & vond le a konklúziót.

Nem kell időt & energiát fektetni parttalan vitákba & céltalan diskurzusokba! Fölösleges. Mert mindenki csak a saját szintjén érti meg a dolgokat.

8.) A szavainknak & a tetteinknek következményei vannak. Mindig.

A szavak & a tettek ereje felemel, vagy épp sárba tipor. Ezért nem mindegy, hogy mit írsz/mondasz/cselekszel. Egy felnőtt ember vállalja a tettei következményeit, még akkor is, ha elbaszott valamit. Ez szerintem nagyon fontos!

9.) Tanulj meg bocsánatot kérni! Szívből. Ne azért, mert azt mondták, hogy ezt kell tenned.

Tanulàs. Fejlődés. Önismeret. Önkritika. Ennyi kellene…

Mert senki se tökéletes. Te sem, én sem. Pont ezért észre kell venni, ha ha valamit elbasztunk & tudni kell megbánást tanúsítani, bocsánatot kérni & változni, változtatni. Mert a bocsánatkérés semmit sem ér megváltozott viselkedés nélkül. Akkor az csupàn csak manipulàció.

10.) Bocsáss meg annak, aki valamivel megbántott a múltban. A harag mérgező. Nem visz előre. Engedd el, lapozz!

11.) Figyelj a testi & a lelki egészségedre! Aludj rendesen, próbàld meg kerülni a stresszt, a buta, gonosz & negatív embereket. Az első a fizikai & a lelki állapotunk! Senki & semmi miatt ne áldozzuk fel a nyugalmunkat, mert hosszútávon nem éri meg, kiégéshez vezet(het).

12.) Még ha kurva szar napod is van, talàlj egy pozitív dolgot, amiért hàlàs lehetsz, ami jó, ami megnevettet, amitől egy picit jobban érzed magad. Ha a kis dolgokban megtalálod a szépséget, az értéket, màr gazdag ember vagy! Lelkileg. Mert ugye a pénz nem minden.

13.) Becsüld meg, amit az élet adott neked! A családod. A barátaid. A munkád. Mindent. Szóval légy hálás, hogy élsz, hogy ver a szíved, hogy lélegzel, hogy tudsz érezni & gondolkodni! Bármilyen nehéz is az élet, tudd, hogy okkal vagy itt. És az az ok a szeretet.

14.) Mindenkinek más a siker. Valakinek a lelki béke, a szeretet & az egészség. Valakinek pedig a pénz, a vagyon & luxy cuccok. Különbözőek vagyunk. Ennyi.

Talàld meg azokat az embereket, akinek hasonló az értékrendük, mint neked! Mert az emberek alaptermészete, személyisége & szokásai nem nagyon vàltoznak az évek alatt…

15.) Nem kell mindig, mindenkivel harcolni! Nem kell bizonyítanod az értékeidet annak, aki nem magàtól nem làtja! Nem kell, hogy mindig a tiéd legyen az utolsó szó!

Nem kell bizonygatnod az igazad, mert sok ember egy alternatív valósàgban él, nekik mondhatsz bármit, nem értik & amúgy is leszarjàk! Lapozz, engedd el! Nem éri meg. Totál energia & időpazarlás.

16.) Ne akard megvàltoztatni az embereket!

Mindenki azt csinál, ami akar, egészen addig, amíg téged nem bánt vele. Ha àtlépi a határaidat, akkor igenis védd meg magad! És legyen önbecsülésed! Soha ne engedd magad kihasznàlni!

17.) Ne akarj segíteni olyan embernek, aki úgy gondolja, hogy vele minden rendben van & helyesen viselkedik! Nem elég értelmes & nem elég érett érzelmileg, hogy felfogja: maga alatt vágja a fát. De hàt mindenki a saját hibájàból tanul ugyebár. Màr ha tanul…

18.) Ne legyél bosszúálló! Előbb, vagy utóbb a karma elrendez mindent. Calm the fuck down! Nem kell átkozódni. Simán le kell szarni, aki szemét volt veled & viszlàt!

19.) Tanulj minden nap valamit!

A tanulás változàst hoz & tudást ad. Ha tudsz változni, változtatni, nyert ügyed van. Mindenben.

Ne félj az újtól, az ismeretlentől! Ismerd meg, tedd magadévá, tapasztalj! Csak így fejldődhetünk!

20.) Olvass sokat! Bármit. A tudás hatalom. A műveltség, az olvasottság menő!

21.) Ne higgy el mindent, amit online làtsz!

Az internet & azon belül is a social media tele van hamissággal, filterekkel & fake emberekkel. Hidd el, nem minden arany, ami fénylik! Senki & semmi sem tökéletes. Csak azt akarjàk mutatni. De nem azok. Nagyon nem.

22.) Legyen kevés barátod, de azok legyenek igaziak! Olyanok, akikre az életed is rábíznád & te is a véredet adnád értük. Csak így megy. Őszintén, tisztán.

23.) Ha valaki keres, azt érdekled. Aki nem keres, azt nem érdekled. Attól, hogy te keresel valakit, gondolsz rá stb., a másik nem fog jobban szeretni & gyakrabban keresni. Engedd el, mert ez egyoldalú & méltatlan!

24.) Próbálj meg nyugodt maradni nyomás alatt & stresszes helyzetekben. Egy ember se éri meg, hogy felbasszon idegileg!

25.) Önkontroll & mértékletesség. Mindenben. Szerintem ez a vilàgon a legnagyobb siker. Mert ha sajàt magadat le tudod győzni, akkor bàrmivel megbirkózol!

26.) Inkább irigyeljenek, mint sajnàljanak! Ezt édesanyàm mondogatta mindig. Van benne valami…

27.) Olyan embereket gyűjts magad köré, akik minden hátsó szándék nélkül, őszintén & igazàn szeretnek! Akik megértenek. Akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy & nem akarnak megváltoztatni. Ez a valódi szeretet.

És ne hagyd, hogy beleszóljanak az életedbe azok, akik sose jàrtak a cipődben! Kritizálni nagyon könnyű, de átérezni a másik helyzetét, kedvesnek & empatikusnak lenni, illetve cselekedni az már más tészta…

Mert a legtöbb ember nem tudja, hogy mit érzel & miken mentél, vagy mész keresztül. És valljuk be: igazából nem is érdekli őket.

Szóval (lehetőség) szerint élj privát életet! Ne titkosat, csak privàtat. Mert hidd el: senkire sem tartozik a magànéleted. Plusz senkit sem érdekel. Csak akkor, ha pletykálni kell. Ezt ne feledd! Az emberek imàdnak màsokat kibeszélni, mert boldogtalanok, unatkoznak & a sajàt életük szar.

Szóval csak okosan! Szelektálj! Válogasd meg, hogy kit avatsz a bizalmadba! Sok csalódástól & szívfàjdalomtól kímélheted meg így magad!

28.) Ne foglalkozz a hideg, rideg, megkeseredett, besavanyodott, buta, gonosz & rosszindulatú emberekkel! Könyörtelenül irtsd ki őket az életedből!

Senkinek sincs szüksége egy negatív energiavámpírra. Rövid az élet & egyszer élünk: próbáld magad okos, kedves & pozitív emberekkel körbevenni! Tudom, hogy nehéz, de muszáj! A sajàt testi & lelki egészséged érdekében.

29.) Legyél mindig, mindenkivel korrekt!

Ne hazudj, ne vetíts, mert előbb-utóbb minden kiderül! Az emberek nem hülyék. Tudjàk, ha kamuzol. Akkor meg miért teszed?

Tisztességesnek, gerincesnek lenni sokkal könnyebb, mint hazudozni. Az igazmondás alap kell, hogy legyen. Mindig.

30.) Ne bonyolítsd az életed olyan dolgokkal & emberekkel, akik nem építenek, akiktől nem tanulsz semmit!

Azokkal, akik/amik nem adnak valami pozitívat, jót, kedveset neked. Akik mellett nem fejlődsz, sem érzelmileg, sem pedig intellektuálisan & vice versa!

És ha te se tudsz semmilyen pozitív dolgot adni a másiknak, mint pl. figyelmet, időt, szeretetet, tudást stb., akkor köszönj el!

Semmi értelme húzni az egymàs idejét méltatlan helyzetekkel! Ez is egy hatalmas energia & időpazarlás.

31.) Ne engedd, hogy irányítsanak! Se a tàrsadalom, se más! Ne állj be sorba! Ne érdekeljenek a társadalmi konvenciók, az elvárások, az elavult szokások!

Úgy élj, ahogy az neked jó, ahogy TE boldog vagy! De eközben ne bànts másokat! És ne harcolj olyan emberekkel/dolgokkal, akik/amik nem tesznek boldoggà!

32.) Ne legyél szeretetkoldus! Ne àcsingózz olyan emberek szeretetéért, akik nem figyelnek rád, mert ez egy egyoldalú dolog. Méltatlan. Szar & toxikus. Lapozz & go! Ez ilyen egyszerű!

33.) Ne àrts! Senkinek. Se embernek, se àllatnak. Nem azért élünk ezen a csodálatos bolygón, hogy bántsuk egymást!

34.) Tölts sok időt a természetben, mert gyógyít! A legjobb gyógyszer a megfàradt, megtört szívre. És egészséges is! Kiràndulás, túrázás, séta. Bàrmi, csak legyél kint sokat!

35.) Ha van rá lehetőséged, menj gyakran olyan helyre, ahol àllatok vannak. Akàr kutyus, cicus, mini malac, kis kecske, juhocska, lovacska…bármi. Tiszta lelkűek. Ők is gyógyítanak.

36.) Ha van rá lehetőséged, menj gyakran olyan helyre, ahol kisbabák & gyermekek vannak. Ártatlan, védtelen kis szeretetgombócok. Feltöltenek a tisztaságukkal. Rengeteget lehet tanulni egy kisbabától, vagy egy gyermektől. Őket még nem rontotta meg a társadalmunk & a pénz…

37.) Ne félj senkitől & semmitől! Merj élni, merj szeretni, mert te is megérdemled a boldogságot!

Az élet egy hatalmas kaland. Légy bátor!

Fedezz fel új helyeket, titkos rengetegeket! Ugorj le egy vízesés tetejéről! Mássz meg egy hegyet! Repülj àt az óceànt akár egy naplementéért!

Mert ez az igazi élet! Nem a pénz & a tàrgyak, hanem az emberi kapcsolatok & az élmények!

38.) Szerintem három dolog a legfontosabb az életben: szeretet, idő & egészség. Bánj velük bölcsen & tudatosan!

A TUDÀS ÀRA

~ 2023. október. 5. ~

Ma van a pedagógusok világnapja.

Tudom, mostanság a kibaszott politika a pedagógus pályàt is àtitatta minden mocskával együtt & màr rég nem “menő” szakma. Szerintem meg pont, hogy az! Mert mire mennénk pedagógusok nélkül?

Egészen kicsi korunktól kezdve pedagógusokkal voltunk körülvéve. Óvoda, általános iskola, középsuli & egyetem.

Nélkülük elvesztünk volna. Ők okítottak, terelgettek a jó, az értékes felé. Ők tanítottak meg minket olvasni, írni & számolni. Ők szerettették meg velünk a történelmet, az irodalmat, a természettudományokat & a művészeteket. Ők vigyáztak ránk évekig.

Közösséget építettek. Kinyitották az elménket a világra. Segítettek, ha problémánk volt.

Szerencsésnek érzem magam, mert én (egy-két kivételtől eltekintve) elhivatott, intelligens, empatikus, jólelkű & kedves óvodapedagógusokat, tanítókat, illetve tanárokat fogtam ki.

Sajnos a mai politikai & gazdasági helyzet legnagyobb vesztesei sajnos ők – holtversenyben az egészségügyi dolgozókkal.

Konkrétan szét lett barmolva, ki lett véreztetve a közoktatás. Aki ezt nem látja, az hülye, naiv & vak. (Vagy épp elvakult.)

Komoly tanárhiány van.

Az idősebbek leléptek, ami tök jogos döntés részükről, mert iszonyatosan túlterheltek voltak már hosszú évek óta & emellé rohadtul nem voltak megbecsülve sem anyagilag, sem pedig emberileg. Rengeteg a pàlyaelhagyó. Akár 30 év tanítás után is. Nem meglepő. Én se dolgoznék olyan helyen, ahol szarba se néznek…

Fiatal, új tanàrok pedig màr nem nagyon lesznek, mert senki se megy már bölcsész szakra a fent leírt okok miatt. És ezért nem is lehet hibáztatni a fiatalabb generációt. Tökéletesen igazuk van. Mindenki szeretne olyan munkát, ahol elismerik & megbecsülik. Ez alap szociàlis, anyagi & lelki szükséglet.

De akkor ki fog tanítani? A gondnok? A portás? A takarító néni? Nem hinném…

Tönkre van téve az egész oktatási rendszer.

Ahelyett, hogy a pedagógusok fizuját emelték volna meg normálisan & az egészségügyi dolgozókét is, plusz a lepusztult, siralmas àllapotban lévő kórházak felújítása is nagyon időszerű lenne màr országszerte, hiszen már rég nem az 50-60-as években élünk, amikor a legtöbb állami kórház épült, inkább építtettek jó sok stadiont!

Miért? Hát mert a foci geci fontos a magyar tàrsadalomnak az évek óta tartó, fos pénzügyi & gazdasági helyzetben! (Szarkazmus.)

(És nem, nem a Covid, és/vagy a “hàborús infláció” miatt van szarban a gazdaság, csak mondom…)

Egyébként a stadionokba & a fociba való esztelen pénzöntés csak egy példa, mert amúgy van rengeteg ilyen full fölösleges dolog ezen kívül is, amire milliárdokat szórtak & szórnak el a mai napig.

Oké. Tehát a stadionok kurva fontosak a magyar népnek. (Nem.)

A magyar foci az világszínvonalú, ugye? (Nem.)

A focitól & a meccsre járástól lesz intelligens, olvasott & művelt az ember fia, lánya, igaz? (Nem.)

Súlyos milliárdokat tolnak totál kuka csapatokba & csillivilli, új stadionokba, hogy aztán a szurkolók bebaszva kántàlják a kedvenc csapatuk himnuszàt. Gratulálok! Ez színvonal! Ez a “menő”, ez a cool, ugye? Hàt, már akinek…

Kurva nagy előrelépés, igaz? De hát sajnos erre van igény. Ez a szint itt & most. Ide jutottunk…

Panem et circenses. Régi mondás, de nagyon igaz most is!

Mi a lényeg?

Nincs pénz pedagógusi & egészségügyi béremelésre, mert elszórtàk mindenféle full fölösleges & kamu szarra a pénzt. És ezért nem lesz tanár, aki tudást tölt a diàkok agyàba.

Helló, szia, szevasz: megvan a tökéletes birka!

Nem gondolkodik. Nem kérdez. Nem kérdőjelez meg semmit. Nincs kritikai érzéke. Nem elemzi az információkat. Tudományos módszerekkel nem tudja megkülönböztetni a tényeket a fikciótól.

Ezáltal nem lesz igényesebb & tájékozattabb a társadalom. Mert a birka csak bólogat. És ikszel, ha kell. Nem érdekli senki & semmi. Sem az ország gazdasági, vagy épp geopolitikai helyzete, sem pedig az árak. Semmi.

Pont jó ez rengeteg stadion építés & a naaaagy focista nemzet utópiàja (lol) a buta, bunkó, igénytelen, fejlődni, vàltozni, vàltoztatni nem akaró proliknak! Addig se gondolkodnak!

Mondjuk nagyon nincs is mivel, mert az oktatás le van màr züllesztve elég durván. A terv tökéletes volt. És sajnos működik is…

Pl.: járjunk ki a brand new stadionokba meccsekre, mert az kurvajó! Az stàtuszszimbólum, ha ki tudsz menni egy meccsre & ott ugye nem kell sem gondolkodni, sem pedig teljesíteni. Csak inni, szurkolni, kicsit huligánkodni, buzizni, nácizni stb.

Igyunk, kocsmàzzunk: sör, bor, pàlinka. Az nagyon megy! Úgyis màr a vilàgelsők vagyunk az alkoholisták szàmában, nem?

Mert a magyar iszik, ha valami lelki gondja van. Neki az a megoldás, nem a terápia. Nem. Ivás, foci, buli. Búsuljunk bebaszva! Mert az király! Szomorú…

Legyünk egy tudatlan, olvasatlan, műveletlen, alkoholista futball nemzet, mert az a frankó! Ez a tökéletes szavazóbàzis btw…

Ez a “menő”. Nem az olvasàs. Nem moziba, színhàzba, múzeumba, kiállítàsokra & könyvesboltba jàrni, amiből tanulunk, fejlődünk. Nem. Ezekhez intelligencia & agy is kell.

Valljuk be: a focihoz nem kell intelligencia, olvasottság, műveltség & kritikus gondolkodàs.

Lásd pl. Dzsudzsákot, vagy éppen kabàtpetit. Nem éppen egy agytröszt egyik sem. És a focival milliókat keresnek havonta…

A tanàr meg kuporgat, spórol, sakkozik a számlàkkal & éhezik! Az agyhalott focisàk meg “példaképek”!

Mi ez, ha nem elbaszott értékítélet? Gratulálok, ez aztàn a nívó! Ez aztán a színvonal! Ez Magyarország…

Az oktatás, a tanárok & a tanulni akaró diàkok le vannak szarva! Így a fasza, nem? Szórakozás milliárdokért, miközben a közoktatás halott.

Kérdem én: miféle elbaszott ország, miféle elbaszott, birka társadalom ez?

Így kell egy könnyen befolyàsolható, robotként gondolkodó, agymosott, tudatlan, buta, műveletlen nemzetet létrehozni! Sikerült. Nagyon is.

Nem kell értelem. Sem tudás. Sem műveltség. Sem olvasottság. Sem pedig intelligencia. Ide? Minek?

Itt minél sötétebb vagy, annál jobb! Az a “menő”!

Gondolkodni itt màr nem kell. És ugye màr az olvasás & a szövegértés se megy. Pedig nem olyan nehéz dolgok ezek amúgy…

Nem kell ide IQ. De EQ se. A rohadt stadion & a foci kell. Meg pénzszórás minden szarra. 30 centis kilátók & az erdő nélküli lombkorona sétányok a kibaszott puszta közepén, igaz? Közröhej tárgya mindegyik. Szánalmas.

Legalább mi, kisemberek becsüljük meg a pedagógusokat emberileg, ha màr a munkaadójuk nem!

Mert bizony ők is emberek! Nekik is vannak kaksi napjaik, mégis bemennek tanítani 40 fős osztályokat, szarért-húgyért! Mert számukra ez nem csak munka, hanem hivatás! Ami ugyebàr két teljesen különböző dolog…

Figyeljünk hát rájuk, tiszteljük & becsüljük meg őket, hiszen ők nevelik a jövő nemzedéket! Ha ők feladjàk a harcot, nemzetünk végleg elbutul. És akkor tényleg végünk van itt, Európa közepén…

És ne csak október 5-én tàmogassuk a pedagógusokat, hanem egész évben! Mert ők a tanításra tették fel az életüket! Mások meg a taposásra, a könyöklésre & màsok kihasznàlásra…kinek mi az érték, ugyebàr…

A tanítás & a tanulás a folyamatos fejlődés kvintesszenciája. A tudás pedig maga a jövő.

Új távlatok nyílnak meg, ha valaki olvasott, intelligens & művelt. Mind emberileg, mind szakmailag. Mindenhol. Én ezt vallom.

Tudás nélkül minden nép elveszett. Amelyik nép nem hajlandó tanulni, fejlődni & haladni a korral, annak vége. Ez tény.

Nem kellene veszni hagyni a közoktatàst, a tanulás lehetőségét, a tudást, egy szebb & jobb jövő ígéretét csak azért, mert primitív, lusta, gyenge & gyàva a társadalmunk egy része!

Bátran, ésszel & tiszta szívvel kellene màr élni! Olyan egyszerű lenne minden, mint a lélegzetvétel…

Ez az élet körforgása…

Változások. Esélyek. Döntések.

Mert változni & változtatni jó! Mindig, mindig csak előre! Nem pedig hátra, vissza abba bizonyos “sötét középkorba”, igaz?

EZ A SZERELEM? EZ A HŰSÉG?

https://wmn.hu/wmn-szex/60682-hazas-nok-es-ferfiak-a-tinderen-ezert-regisztralnak?fbclid=IwAR0IF3rgacFU4z_wFW6Mre1fhRDmZxkdQ7Bo_ASFY6gRM-QQNdYLLeKvad8

Eskü csak kapkodom a fejem. Mi a fasz van az emberekkel?

Nem, most nem tothgabika & danielnike lesz a téma, bàr ők is megérnének egy misét. Àlszent kamugépek…

Biztos én vagyok a naiv & vak, de én ezt tényleg nem értem…

Aki szerelmes, hűséges. Aki szerelmes, az nem ismerkedik màsokkal itt-ott. Aki kapcsolatban van, az nem kacsingat kifelé.

Intelligens, felnőtt, lelkileg stabil, érzelmileg & értelmileg érett emberek nem hazudoznak. Azok nem kamuznak, nem jàtszmáznak.

Nem likeolgatjàk össze-vissza más nők/férfiak fotóit. Nem flörtölgetnek más nőkkel/férfiakkal.

Mert az hatalmas tisztelenség. A másik idejével, energiàval & érzelmeivel szórakozol…

Ez éretlenség & egoizmus. Hatalmas red flag.

Az nem szerelem. Az nem kapcsolat. Az egy nulla. Az egy vicc. Az egy érzelmileg éretlen ember. Annak még tanulnia kell. Sokat.

Annak ne legyen semmilyen kapcsolata, mert alkalmatlan bàrmilyen kapcsolatra. Az kalandozzon csak magànak…

Nàluk nincs lelkiismeret-furdalás, sem szégyen, sem gerinc, sem tisztelet, sem becsület, sem szeretet, sem empátia.

Nem ismerik ezeket a fogalmakat. És ha ismerik is, leszarjàk…

Intelligens, felnőtt, érzelmileg érett, stabil & értelmes emberek nem jàrnak tilosban, nem jàrnak a susnyásban. Azok szakítanak/elválnak, tovább lépnek & csak ezek után lépnek mással bármilyen jellegű intim kapcsolatba.

Én mindig úgy gondoltam, hogy ha valakit igazàn, tiszta szívvel, őszintén szeretsz, akkor màsra rá se nézel.

Akkor más nem létezik, akkor nem figyelsz másra sehol, semmikor. Akkor nem foglalkozol màssal, mert leszarod, ki mit akar tőled.

Mert ha igazán szeretsz valakit, akkor kitartasz mellette. Akkor is, amikor nehéz. Akkor is, amikor problémàk vannak. Akkor is, ha mélyponton vagy.

Ha igazàn szeretsz valakit, akkor eszedbe se jut semmilyen formàban megcsalni.

Ennyire egyszerű ez…

FYI: Nem hiszek a hàzassàgban. Sosem hittem. Nem a hűséggel van problémám, mert én hűséges típus vagyok.

De az, aki nem ilyen mentalitású, az kapcsolatban/hàzasságban is félre fog kefélni. Egy papír & szép eskü még senkit nem àllított meg szerintem…

Én sosem csalnàm meg azt, akit szeretek. Old school vagyok, tudom. Ez manapság nem “menő”, igaz? Mert szinte mindenki össze-vissza csalja a “szerelmét”…

Pedig az nem megoldás. A problémàkon dolgoznia kell mindkét félnek, közösen. Két oldalú kommunikàció. Ez a legfontosabb. Ha ez nincs meg, akkor vége. Az kapcsolat halàlra van ítélve.

Mert ha csak az egyik akar tenni a kapcsolatért, az már rég nem egy egészséges kapcsolat, az nem egy igazi szerelem…

Én ilyen hülye, egyenes gerincű ember vagyok. Nem tudok hazudni. Csalni meg pláne nem. Ez van.

Szerintem a házasság fölösleges. Csak egy papír. Értelmetlen.

Ha két ember igazán, őszintén, tiszta szívvel, minden hátsó szàndék nélkül szereti egymàst, ahhoz nem kell semmilyen papír.

Mert amúgy a társadalmunk egy hatalmas nagy kamu, egy vicc. Nem, nem vagyok negatív, csak kibaszottul reális. Én ezt így látom.

A fenti cikkben olvasom, hogy kapcsolatban lévő, illetve hàzas emberek vannak fent szexpartner kereső appokon. I mean…what a fuck??? Why???

Tinder, Facebook “Társkereső”, Bumble, Badoo.

Mert ezek azok. Ezeken nem nagyon lehet szexkapcsolatokon kívül mást talàlni. Sajnos ezek a felszínes kalndorok & kalandornők gyűjtőhelye. Ott nem nagyon lehet szerelmet talàlni. Hűséget meg plàne nem…

Hogy működik ez? Kapcsolatba kerülsz & ennek ellenére fent maradsz ezen az appokon, vagy újonnan regisztrálsz? Vagy hogy működik ez? Hogy van ehhez gyomruk amúgy?

Szerintem ez gusztustalan. Már a tény is, hogy egy kapcsolatban/házasságban lévő ember fent van ilyen appokon…

Plusz még chatelgetnek másokkal itt, ott, amott. Likeolgatjàk más nők/férfiak fotót itt-ott, Instán, Facebookon…

Vallom, hogy aki egyszer fent van Tinderen & tàrsain & szeret “kalandozni”, az nagy valószínűséggel nem fogja magàt ezekről magát letörölni, ha kapcsolata lesz…

Kivéve ha tényleg megtapasztalja, hogy milyen az igazi, tiszta szívből jövő, őszinte szeretet/szerelem, ahol támogatják, motivàlják, inspirálják egymàst a felek. Plusz büszkék egymásra. És tisztelik egymàst.

Szerintem egy normális, felnőtt pàrkapcsolat így működik.

Az ember személyisége nem nagyon változik az évek alatt. Csiszolódik, de az alap jegyek nem változnak. Csak a szokások.

Sokaknak nonstop kell az új kaland, az izgalom, a tilosban járás veszélye, a bizsergés, a hódítás. Az ego tuning. Szerintem ez szomorú & szánalmas. Az, hogy az önbizalomhiàny miatt kell a külső megerősítés. És rohadtul tiszteletlen. Nem korrekt. Nem őszinte.

Aki ezt megteszi, az egy megbízhatatlan, link, gyenge & gyàva ember. Tökmindegy, hogy férfi, vagy nő. Erről nem nyitok vitát.

Az ilyen mentalitású embereket nem érdekli, kinek okoz fájdalmat, mert egoisták, butàk & bunkók. Agyatlanok & lelketlenek. Nekik csak a kaland számít. Más nem.

Ők nem tudjàk mi az a hűség, mi az a becsület, a tisztelet, a tisztességes bànàsmód egy màsik emberi lénnyel. A viselkedésük meg…hàt, arról inkább szót sem ejtek, mert kritikàn aluli.

Ezek szerintem igenis megcsalások!

Micro megcsalások, de attól még azok. Mert ezek az előszobája a tényleges megcsalásnak. Nem csak a szex a megcsalás. Csak mondom…

Nagyon furcsa világban élünk. Nagyon “érdekesek” mostanság a társadalmi erkölcsök…

Tudom jól, hogy mindig voltak félre kacsingató, másokkal flörtölő, illetve félre baszó férfiak & nők, ez nem titok…

Most pedig mi van?

Nagyságrendekkel több azoknak a száma, akik kifelé “harmonikus”, “boldog”, “szerelmemmel teli” pàrkapcsolatban élnek, de közben simàn tindereznek & más ilyen jellegű appokon keresik a szexet.

Magyarulul belülről rohad a kívül tökéletesnek vélt kapcsolat. Szomorú. És erkölcstelen.

De miért van ez?

Erről a témàról több százoldalas szociàlpszichológiai & társadalomtudományi tanulmànyt lehetne írni. (Amúgy egyszer lehet, hogy fogok is, mert baromi fontos téma…)

Az okok

1.) Internet. Social media. Húspiac. Kereslet-kínàlat. Túl sok a lehetőség.

Vajon ez a pasi/csaj jobb, mint az enyém? Hàt go, derítsük ki!

Mennyire alja màr ez! Az, aki ezt megteszi, az nem szereti, nem tiszteli, nem becsüli a párjàt. Pont.

Lehet belemagyarázni mindent, de az az ember, aki titokban flörtölget, csajozik/pasizik, félre kúrogat, az egy gyenge & gyáva valami.

2.) A szülői minta. Anyu & apu jól szerették egymást? Hűségesek voltak egymàshoz?

Mert a gyerek azt a morált követi, amit kiskoràban làt. A szülő a példa. Kurva egyszerű ez…

Ha a gyermek egy szeretettel & tisztelettel teli, hűséges, biztonságos, egymást tàmogató, inspiráló & motivàló kapcsolatot làt kiskorában a szülei között, akkor neki ez lesz a normàlis.

Egyébként szerintem ez nagyon szép dolog & követendő példa!

Ha pedig azt látja a gyermek, hogy a szülők hidegek, ridegek, érzelmileg & értelmileg is éretlenek, plusz lelkileg elérhetelenek, nincs ölelés, nincs puszi, nincs mesélés, csak az elvárások, akkor azok a szülők sajnos nulla empàtiával rendelkeznek & a gyermeknek felnőve pedig ez lesz a normàlis.

Szomorú, de rengeteg ilyen sérült lelkű “felnőtt gyermek” van.

A konklúzió? Siralmas…

Szeretném megérteni, hogy kapcsolatban lévő, elvileg “szerelmes” emberek miért csaljàk meg a partnerüket?

Szeretném tudni, hogy miért nem tisztelik, miért nem becsülik meg azt, aki otthon vàrja őket, szeretettel, mint egy hülye? Azt, aki főz, mos, takarít ràjuk?

Amúgy szerintem sosem fogom ezt igazán megérteni, mert engem nem ilyen erkölcsök mentén nevelt a csalàdom.

Én hiszem, hogy olyan emberi értékeket, mint a szeretet, a szerelem, a hűség, a bizalom, a tisztelet, a becsület, a tisztesség & az őszinteség, mind-mind otthonról hozzuk.

Az a szomorú, hogy nagyon kevesen vannak màr olyanok, akiknek vannak elveik & tisztességesek, becsületesek ebben a morálisan elkorcsosult vilàgban. Ez ebből is làtszik…

ÉRZELMILEG ÉRETLEN & ÉRZELMILEG ELÉRHETETLEN FELNŐTTEK

Nem vagyok sem coach, sem mentálhigiénés szakember, sem pszichológus, sem pedig pszichiáter.

Csupàn érdekel az emberi lélek & az emberi agy. Szeretem tudni, hogy ki, miért olyan, amilyen. Mi történt vele, mi volt az útja stb. Szerintem ez érdekes.

Saját kútfőből tàplálkozom, amikor pszichológiai témával kapcsolatban írok. Szóval csak sajàt tapasztalataimat írom le.

Nem azért írok, mert olyan marha okosnak hiszem magam & szeretem osztani az észt. Nem.

Azért írok, mert szeretek írni & ez szívügyem.

Mert szeretek segíteni. És tanulni. Mert én ebből rohadt sokat tanulok, én ettől fejlődöm emocionàlisan, ettől leszek türelmesebb, empatikusabb, megértőbb & bölcsebb.

Nekem ez fontos. És szerintem hasznos is.
Mert ahogy elnézem, a tàrsadalmunk egy kalap szar. Egy vicc. Egy szánalom.

Az emberi kapcsolatok nagy része pedig instant kuka…

Szóval ha màr csak egy ember észre veszi, hogy gond van vele, vagy épp màssal, akkor elértem a célom: felnyitottam valaki szemét, inspiráltam, motivàltam a vàltozásra.

Leszögezem, hogy utálom a Szabó Péter & Bódi tesók-féle arcàtlan, arrogàns & hazug szélhámosokat. Nagyon kàrtékonynak tartom, hogy az ilyen féle “embereknek” létjogosultságuk van a médiában, sőt mi több: vígan meg is élnek a butuska, elkeseredett & hiszékeny emberekből.

Ugyanezt gondolom Almási Kittiről & Orvos-Tóth Noémiről is. Eladták a lelküket a pénzért. Prostituálodtak a sikerért, a hírnévért & az anyagi javakért. Szàmomra ők nem hiteles pszichológusok.

De akkor ki a hiteles számomra?

Egyértelmű: dr. Màté Gàbor & dr. Csernus Imre.

Mert ők voltak màr mélyen. Szorongtak, voltak depressziósok, elbasztak dolgokat, de felálltak & mentek tovàbb az úton. Ők nem a levegőbe beszélnek: ők àtélték a poklot.

Csernus ugye súlyos heroinfüggő volt. De itt van. Tisztán. És rengeteg embert kiszedett màr a szarból. Akàr egy komoly függőségből, akàr egy idegösszeropiból, vagy akár egy mély depresszióból. Szóval valamit nagyon jól csinàl a pali!

Sokaknak nem jön be a stílusa, mert szerintük bunkó, durva & kemény. Én ezzel ellenkeznék: nem, nem az! Ha valaki nem veszi észre, hogy gond van vele, hogy a tetteivel tönkre tesz màsokat, azzal sajnos ilyen hangnemben kell beszélni!

A széplelkűsködés ott màr nem használ. A szemébe kell mondani a dolgokat: szarban vagy, bro! Így akarsz tovàbb élni, vagy vàltozni szeretnél?

Számomra ilyen a hiteles ember. Aki nem jàtszmàzik, nem köntörfalaz. Aki korrekt.

Attól is nagyon sok minden függ, hogy egy fiú/férfi & egy kislàny/nő milyen barátokkal veszi körül magát az évek alatt.

Most az érzelmileg éretlen & elérhetelen emberekről írok. Mert szerintem kurvasokan vannak…

Először is: tisztázzuk, hogy az érettség nem a kor függvénye.

Lehet valaki érett, megfontolt & megbízható 20 évesen is, és lehet link, megbízhatatlan & “egyszer-élünk-de-akkor-nagyon” mentalitású 60 évesen is.

Nem az évek múlàsával leszünk érettek & bölcsek, hanem az élet adta pofonoktól.

Attól, hogy kaptunk-e sebeket, csalódtunk-e, szenvedtünk-e el veszteségeket…bármit, amitől megvàltoztunk, amitől akaratunkok kívül “felnőttünk”…

MITŐL FELNŐTT EGY FELNŐTT?

Szerintem attól, hogy vállalja a tettei következményeit. Megbízható. Hiteles. Korrekt. Őszinte. Nem játszmázik. Van felelősségtudata.

Ha hibázik, azt elismeri. Belàtja, hogy vannak problémài. Tud bocsànatot kérni. Tud & akar is vàltozni, vàltoztatni a viselkedésén, a berögzült, kàros mintàin.

A CSALÀDI HÁTTÉR & A MINTÀK

Fontos. Nagyon is!

Szerintem attól nagyon sok minden függ, hogy egy fiú/férfi & egy kislàny/nő milyen barátokkal veszi körül magát az évek alatt

Minden ember teljesen más szokásokat, más mintákat hoz otthonról. Ez szerintem tiszta sor. És a neveltetéstől függ minden.

Attól, hogy jól volt-e gyermek nevelve, hogy minden rá volt-e hagyva? Figyeltek-e rá, vagy nagy ívben szartak rá? Ő volt a sztár a családban & körbe volt nyalva, hogy jaj, milyen szép, tökéletes? El volt kényeztetve & mindent megkapott, amit csak megkívánt?

Vagy normális értékrend szerint lett nevelve? Úgy, hogy tudta, hogy nem ő a főnök, nem körülötte forog a világ & hogy nem zsarolhatja ki anyuból vagy apuból hisztivel a vágyott ajándékot, minden egyes alkalommal?

Szerintem igenis fontos, sőt, mi több: nagy százalékban ettől függ, hogy a kisfiúk & a kislànyok felnőve milyen férfiak, illetve nők lesznek. Attól függ, hogy milyen volt a minta…

Hogy apa hogy viselkedett anyával. Egyenrangú partnere volt mindenben? Csapatként dolgoztak? Egyenlő félként bántak a másikkal?

Életünk soràn több tízezer emberrel talàlkozunk. Sokan megmaradnak idegennek. Pàr százan ismerősök lesznek. Lesznek haverok, kollegàk stb. És egy pàr baràt. És ez így a jó, így a normàlis.

Vagy apa volt a „főnök” & anya a „csicska”, a „cseléd”?

Apu volt a dolgozó ember & annyu otthon kussolt, gyereket nevelt, főzött, mosott, takarított, és alárendelt szerepben volt kényszerítve mindvégig, a rohadt pénz miatt?

A kisfiúknak az apjuk a példaképük. A kislànyoknak pedig az édeanyjuk.

Az apa mire tanította fiát? Hogy kell viselkedni? Tisztelettel? Becsületesnek nevelte? Igazmondónak?

Vagy a kisfiú azt látta, hogy apa jól elvan a saját kis világában, iszik, bulizik, gyereket nem nevel, nem szereti, nem tiszteli anyut, alig van otthon, folyton dolgozik, a pénz az első, nem a szeretet, nincs ideje senkire & semmire, és talán még anyut is megcsalja…

Ez vajon milyen példa egy fiúgyermeknek?

Mennyire fogja tisztelni & megbecsülni a nőket egy olyan apa után, ki csak saját magával elfoglalva, meg pénz, karrier stb. Az, aki bárkibe belerúg, csak hogy feljebb jusson a ranglétrán? Hát, semmenyire. És ez nagyon szomorú…

Igaz, minden csak döntés kérdése: lehet más utat választani, máshogy viselkedni, mint a szüleink.

És innentől kezdve kőszívű lesz. Hideg. Rideg.

Meg lehet törni a generációs mintát. Én ezt vallom. De ehhez intelligencia, empátia & akaraterő kell. Az, hogy tényleg akard a változást. Azt, hogy jobb ember legyél.

És vajon anyu szerette a fiát/lànyàt?

Kisgyermekkorában megölelte? Lehetett hozzá fordulni lelki dolgokban? Akkor, ha valami nyomta a kis szívét?

Vagy anyu hideg volt & kimért? Nem adott szeretetet & melegséget? Nem adott semmit, csak követelt?

Pl. kitűnő bizonyítvànyt & mindenben a legjobbnak kellett lennie a gyermeknek?

Vagy ezt éppen apu csinàlta? Követelt, de adni semmi pluszt nem adott? Egy kőszívű maximalista volt, akinek nincsenek érzései?

Csonka családban pedig az egyedülálló anya/apa milyen minta volt a fiának? Mire tanította? Szeretetre? Vagy arra, hogy taposson?

Nagyon fontos kérdések ezek. Mert már egészen kicsi korban eldől, hogy kinek mi a „normális”, kinek mi a követendő példa.

Vallom, hogy egy fiú felnőve, férfiként milyen ember lesz, az igenis a szülők felelőssége.

Vallom, hogy egy kislàny felnőve, nőként milyen ember lesz, az igenis a szülők felelőssége.

Az, hogy milyen értékek szerint nevelték a gyermeket. Hogy mit hoz a fiú otthonról. Mert ez határozza meg az egész életét.

Szerintem ez baromi egyszerű. Az ne vállaljon gyereket, aki nem akarja nevelni, hanem csak leszarja…

A BARÀTOK HATÀSA

Életünk során több tízezer emberrel talàlkozunk.

A legtöbben megmaradnak idegennek, egy elmosódott arcnak a tömegben. Lesznek haverok, kollegàk, de nagyon kevés baràt kerül ki ezekből a halmazokból. És ez így a jó, így a normàlis.

Attól is nagyon sok minden függ, hogy egy fiú/férfi & egy kislàny/nő milyen barátokkal veszi körül magát az évek alatt.

Tanul tőlük? Inspirálják? Motiválják? Elfogadják? Segítenek neki, hogy bajban van, vagy kiröhögik? Gyerekesen? Infantilisek?

Vagy felnőtt módjára tudnak viselkedni? Szórakoznak, játszanak nonstop, mert nekik buli az élet, mert sehol sincs felelősség, vagy ha van is, akkor telibe szarják?

Hogy viselkednek ezek a barátok más emberekkel? Tisztelik őket? Meghallgatják őket?

A SOCIAL MEDIA HATÀSA

Milyen hatással van rànk a social media? Jobb emberek leszünk tőle? Milyen oldalakat, milyen személyeket követünk az Instàn & a Facebookon?

Szerintem nagyon jól megmutatja az ember személyiségét, hogy kiket, miket követ a social mediàban. Hiszen ha követsz valakit, illetve valamilyen oldalt, akkor az érdekel, azzal az értékrenddel tudsz azonosulni. Az minősít téged is.

Nagyon jól le lehet szűrni a követett oldalakból & személyekből, hogy ki, milyen ember. Sajnàlom, de ez így van. Hiszen ha valaki/valami nem érdekelne, akkor nem követnéd & nem is làjkolnàd!

Mi a fontos szàmodra? Mit szeretsz? Mi a hobbid? Divat? Egészséges életmód? Sport? Technika? Politika? Gazdasàg? Művészetek? Film? Zene? Színészek? Zenészek? So-called insta modellek?

A PÉLDAKÉPEK

Felnőttként kikre nézel fel?

Mert szerintem igenis titokban mindenkinek van legalabb egy példaképe. Bàrmennyire is tagadjuk, van. Nekem is van. Több is. És ez így a jó! Mert ők motivàlnak, inspiràlnak.

Kikre néz fel egy felnőtt nő/férfi? Sportolókra? Vállalkozókra? Celebekre? Színészekre? Zenészekre?

És miért pont egy adott ember a példaképük? A pénze miatt? A menő kocsija miatt? Az izmai miatt? A dràga cuccai miatt? A csaja miatt? A hódításai miatt?

Vagy inkàbb az eredményei miatt? Amiatt, hogy jó ember & adakozik a szegényeknek, jótékonykodik különböző szervezetnél?

Amiatt, hogy nem szàllt el magàtól a hírnév miatt? Amiatt, hogy megmaradt ugyanannak az egyszerű embernek, mint amilyen a siker, a pénz & a csillogás előtt volt?

Érdekes dolgok ezek..

Mert tényleg minősítenek minket emberként, hogy kire, miért nézünk fel, hogy miért követjük őket, miért làjkoltuk az oldalukat & a fotóikat…

És hogy én kikre nézek fel, kiket tisztelek, becsülök, kiket tartok nagyra in general?

Nagyon bírom a logikus gondolkodású, intelligens, erős & bátor embereket, akik nem félnek semmitől.

Azokat, rendíthetetlenül mennek előre az úton. Mindegy, hogy egyedül, vagy mással karöltve. Akik nem adják fel. Akik hisznek önmagukban.

Akik kedvesek. Akiknek van szívük, lelkük & agyuk. Akik tudnak & akarnak is gondolkodni. Akik építenek, nem pedig rombolnak. Akik harcolnak. Elbuknak. Akik felállnak.

Akiknek olyan hatalmas tűz ég a szívükben, hogy másoknak is adnának belőle. Szeretetet. Szerelmet. Lelkesedést. Erőt. Tisztaságot. Őszinte mosolyokat. Öleléseket. Biztonságot. Csöndet. Menedéket a viharban.

Akiknek béke van a lelkükben. Akik megtanítanak élni & jobb emberré válni. Akik szüntelenül azon munkálkodnak, hogy szeretetet adjanak a világnak, értéket képviseljenek & valami maradandót alkossanak az utókor számára…

Mert az emberek mindig csak arra fognak emlékezni, hogy milyen érzéseket váltottunk ki belőlük. Nem arra, hogy sikeresek voltunk-e, népszerűek, vagy „gazdagok & szépek”.

Ezek annyira sekélyes, értéktelen & érdektelen dolgok…

MILYEN AZ ÉRZELMILEG ÉRETLEN FELNŐTT?

A Mindset Pszichológia ezt írja róla:

“Az érzelmileg érett, felelősséget vállaló személy egészséges kapcsolatot tart fenn másokkal, ismeretségi szinttől függetlenül.

Alapvetően a személyközi konfliktusok megoldása, a lelkiismeretesség jellemzi, ami lehetővé teszi, hogy megértse a körülötte lévőket, és megfelelő, egészséges kapcsolatokat ápoljon velük.

Ezzel szemben egy érzelmileg éretlen személy leginkább azt szemlélteti és azzal van elfoglalva, hogy ő maga hogyan érzi magát, és képtelen a másik nézőpontjából vizsgálni a helyzetet.

Ennek következtében nem is próbálja helyrehozni hibáját, hiszen nem is merül fel benne, hogy erre szükség lenne. A konfliktus megoldása szinte lehetetlenné válik egy ilyen személlyel, mivel jellemzően úgy gondolja, hogy mindig igaza van.”

Annyival kiegészíteném, hogy nem nem függő & nem korfüggő a dolog. Nő & férfi is lehet érzelmileg éretlen. Egyre megy.

Szinte minden kapcsolata felületes, sekélyes. Lelkileg senkihez nem tud kapcsolódni.

Nem érdekli őket igazán semmi igazàn értelmes & “felnőttes” dolog. Elvannak a kis vilàgukban, játszanak, játszmáznak, mert nekikez így a jó…

Nincs bennük empàtia. Nem érdekli őket, ha megbántanak valakit. Toxikusak.

Sosem kérnek bocsánatot.

Nem vàllalnak felelősséget a tetteikért.

Folyamatosan konfliktusba kerül màsokkal, de ahelyett, hogy beismernék a hibàikat & vàltoztatnànak, inkàbb a szőnyeg alà seprik őket, tagadnak & nonstop menekülnek.

Iszonyatosan gyerekesek, egoistàk & türelmetlenek. Mindennek úgy kell lennie, ahogy ők akarjàk.

És ha erre felhívja valaki a figyelmüket, akkor hatalmas hisztit vàgnak le.

Tipikusan ilyen az “osztàly bohóca”, aki mindig laza & hülyéskedik, felnőve pedig “az a kis aranyos, vicces kolléga, aki mindent elhumorizàl, ezért senki se veszi komolyan”…

Ők sose nőnek fel. Mert nekik ez így jó…igaz a környezetük szenved, de az nekik nem fontos, csak saját maguk, elvégre ezt làttàk otthon, nekik ez oké…

Linkek, megbízhatatlanok, hazudnak még a legkisebb dolgokban is, mert màr annyira megszoktàk, észre sem veszik.

Ők azok, akik mindig panaszkodnak, hogy mindenki “szemét” & ők az “àldozatok”, mert mindenki “bántja őket”, pedig nem…

Ők azok, akik sose fognak elköteleződni, mert nem tudjàk, hogy milyen az igazi, tiszta szívből jövő, önzetlen szeretet & szerelem.

Pedig az elköteleződés pedig nem sírig tartó dolgokat jelent. Az elköteleződés nem házasságot jelent.

Én speciel nem is hiszek a házasság intézményében. Mert nem attól függ a szerelem, nem attól függ a hűség…

Szerintem azt jelenti, hogy kitartunk amellett, akit szeretünk. Mert nem érdekel más. Ennyi.

MILYEN AZ ÉRZELMILEG ELÉRHETETLEN FELNŐTT?

Szerintem szorosan összefügg az érzelmileg éretlen felnőttel. Miért is?

Tegyük fel, hogy az éretlen, nonstop gyerekesen viselkedő embert kiskora óta csúfolták & bàntottàk azért, amilyen…

Gyerekes. Komolytalan. Link. Megbízhatatlan. Béna. Hebrencs. Buta. Naiv. Lassú felfogàsú. Elkényeztetett. Egoista. Beképzelt.

Sajnos ezek mind igazak voltak rà, mert a szülei ilyenné tették…

Ezért baromi fontos JÓL nevelni a kicsiket. De hàt ez ugye nagyon sok szülőnek nem megy…

Szóval a kisfiú/kislàny bántalmazott volt. Oviban, suliban, tàborozáskor, kirándulàskor nonstop kiröhögték, bàntottàk & csúfoltàk.

Mindig & mindenhol megtalàlta az abózus. Ami nagyon szomorú & helytelen viselkedés a többi embertől. Mert sosem szabad bàntani azt, aki màs!!!

Egyszer azonban ez a folyamatosan bàntalmazott kisfiú/kislány elhatàrozza:

“Na, vàrjatok csak, rohadékok! Majd én megmutatom nektek, hogy értékes ember vagyok! Gazdag leszek, szép & sikeres!”

Szegény sérült lelkű felnőtt gyermek! Tele önbizalom hiànnyal & kisebbsegi komplexussal. Haraggal. Dühvel. Szorongàssal. Toxikus maximalizmussal & àllandó teljesítménykényszerrel. Jobbnak, különlegesebbnek hiszi magát màsoknàl.

És innentől kezdve kőszívű lesz. Hideg. Rideg. Lelketlen. Érzéketlen. Embertelen. Agresszív. Törtető. Egoista. Gonosz. Miközben magányos & szomorú…

Átlép bàrkin, aki ő & céljai közé àll. Könyököl, àtver, hazudozik, kihasznàl, megalàz, jàtszmàzik.

És megszületik a “bàntalmazottból lesz bàntalmazó” típus. Ennél szerintem szomorúbb dolog nincs is. Tragikus.

Bezàrja a szívét, s a lelkét. Nem szeret. Nem tud & nem is akar màr szeretni.

Inkàbb lemond az érzelmekről, mert annyit csalódott, annyian bàntottàk, annyian csúfoltàk màr a múltban a gyerekes viselkedése, a komolytalansága & a hisztijei miatt, hogy nem érdekli senki & semmi.

De közben szenved. Nagyon.

Mert ezek ellenére is vágyik a szeretetre, a biztonságra & az intimitàsra, de annyira megkövült a szíve, annyira elszokott az őszinte érzésektől, hogy még azt is elüldözi az életéből, aki megérti, aki tiszta szívből, őszintén szereti…

Sad story, de gyakori…

A MEGOLDÁS

Pszichológus. Terápia. Mert minden megoldható, csak akarni kell.

Nagyon fura vilàgban élünk, ahol tényleg abszolút nem foglalkozik senki a lelki problémàkkal & a berögzült, szar, otthonról hozott mintàkkal.

Szomorú, de nagyon kevés ember van, aki tudja, mi a lelki szarja, foglalkozik is vele & változtatni is próbál…

Én nagyon bàtor embernek tartom azt, aki mer a lelki szarjairől beszélni. Hiszen nincs abban semmi ciki, semmi szégyellni való!

Hiszen emberek vagyunk. Hibàzunk. Tévedünk. Elbaszunk dologokat. De tanulunk belőlük. A hibákat ki kell javítani, tanulni & fejlődni kell folyamatosan!

És igazàn hàrom dolog fontos: az esélyek. A vàlasztás lehetősége. És a vàltozások.

Chances. Choices. Changes.

Nekem ez a credóm…

KIRAKATVILÁG, AHOL A HŰSÉG NEM LÉTEZIK – AVAGY NEKED MI FÉR BELE EGY KAPCSOLATBA?

Régen akartam már erről írni, de valahogy sose volt elég kedvem/energiám belekezdeni. Mert ez egy kemény téma. Na, de előbb-utóbb minden sikerül, hát tessék!

A következőkben a szeretetről, a szerelemről, a hűségről, az őszinteségről, a bizalomról, a tiszteletről & a becsületről lesz szó.

Most màr kijelenthetem: én egy ufo, egy alien vagyok. Nem vagyok e világra való szerzet. Eskü.

Mert nem értem az embereket. Nem tudom felfogni, hogy mi a fasz jár a fejükben, hogy hogy tehetnek meg olyan erkölcsileg teljességgel kifogásolható dolgokat egymással, mint pl. a megcsalás.

Hogy a picsàba? De tényleg! Hogy?

Ha nem jön be valaki emberileg, se az értékrendje, az életformàja, a stílusa, ha nem szereted teljes szíveddel, ha nem toleràlod a kis hülyeségeit, akkor az nem szerelem! Akkor az egy fake dolog! Akkor szakítani kell & go!

Az totàl idő-és energiapazarlàs. Full fölösleges a befektetett idő & a munka. Mármint a nő részeről, természetesen…

Mert egy rendes, értékes nő nem egy tárgy, hanem egy ember. Egy érző lény. Nem egy játékszer. Nem egy papírzsebkendő, akit  hasznàlat után minden kövekezmény nélkül el lehet dobni…

Az a “férfi” pedig aki szórakozni, kalandozni, csajozni, vadászni akar, az menjen! Annak az élete a buli, annak az élete a szabadság, azt nem szabad korlátozni. Az a pasi ilyen. Éretlen. Neki ezek a dolgok a fontosak. Nem a szeretet, a biztonság & a béke. Engedni kell, hadd bulikàzzon! Ennyit tud szegény. Sajnálom őket. Tényleg.

Én azt vallom, hogy egy igazi, intelligens, fenőtt nőnek igazi férfi kell. Nem egy nonstop bulizó gyerek, akinek a haverok, a szórakozás, az ivàs & a csajozás az élete. Az egy röhej.

Sajnos az a “férfi” alkalmatlan bármilyen kapcsolatra egy nővel. Sorry.

És nem, az érzelmi érettség nem kor kérdése! Lehet valaki full érett & felelősségteljes 25 évesen is, de lehet egy link, megbízhatatlan fasz 40-50 évesen is. Ez mentalitás kérdése. Na meg persze az adott egyén intellenciàjàè…

Egy igazi nőnek egy olyan férfi kell, aki mellett biztonságban érezheti magàt, de nem kényelmesednek el. Nem unalmas a kapcsolat, együtt fedeznek fel új dolgokat, helyeket, együtt tanulnak egymàsról & a vilàgról nap mint nap.

Ez a jó kapcsolat. Szeretet. Szerelem. Béke, de ugyanakkor kaland. Vidámság, humor. Összetartás. Biztonság. Egymàs segítése. Motiválása. Inspirálàsa. Folyamatosan.

Szerintem az a valódi, őszinte & tiszta szerelem, ha a màsik lelkébe szeretsz bele. Az emberbe. Nem a külsejébe. Nem a testébe. Nem. Mert az baromi gáz. Az felszínes & sekélyes.

Felnőtt ember nem a külsőbe szeret bele, hanem a másik személyiségébe, lelkébe, belső értékeibe & sebeibe.

Aki a külsőbe “szeret bele”, az egy gyerek. Ovis. Komolytalan. Éretlen. Azt kerülni kell. Jó messzire.

Komolyan úgy érzem, hogy valami kurva nagy baj van a világgal. A társadalommal. Az emberekkel.

Kajak földönkivülinek érzem magam itt. Régen is annak éreztem, de ahogy telnek az évek, egyre inkább azt érzem, hogy nem ezen a bolygón születtem. Mondjuk ez nem baj. Én örülök neki. És büszke is vagyok rá.

Szóval ma a Redditen olvastam egy tök szomorú hírt, arról hogy egy népszerű magyar dj megcsalta a szépséges, okos, kedves & odaadó feleségét. Ez a nő két gyönyörű kisfiút szült a srácnak, miutàn kiszedte a szarból, a hosszú éveken àt tartó drogfüggőségéből.

És az volt a vàlasz a srác részéről, hogy más lànyoknak írogatott itt-ott, intim fotókat küldözgetett & likeolta màs csajok fotóit.

Ezzel “hàlàlta” meg a felesége feltétel nélküli szeretetét, gondoskodását, kitartását & hitét, hogy a srác megvàltozott, hogy már nem flörtölget senkivel, hogy már nem az a csajozógép, aki régebben volt…

Igen, a chatelés & a likeolgatás is megcsalàs! Bocsi, de az! Micro megcsalás, de attól még megcsalás!

Ezzel kezdődik a hűtlenség: egy kis like itt, egy kis chat ott…aztàn jön egy személyes tali, egy kis csók, egy gyors dugás, egy kis szopás…és nincs megállás, jönnek a kis kalandok itt-ott, közben a barátnő/feleség otthon vár, mint egy hülye. Undorító!

Ha szeretsz valakit, akkor nem írogatsz màs nőknek! Akkor nem likeolgatsz màs nőket! Aki ezt megteszi, az egy éretlen ember. Egy vicc. Egy senki. Az nem férfi. Csak egy gyáva szar. Azt dobni kell & gyorsan tovább kell állni.

Aki nem tud felelősséget vàllalni a tetteiért, az egy érzelmileg fogyatékos ember. Az nem felnőtt. Az egy kamasz. Annak nem kell társ. Az inkàbb maradjon egyedül, mert csak tönkre tenné lelkileg azt, aki beleszeret…

De hát ilyen világban élünk…

Rengeteg embernek ez belefér. Nekem nem. Soha. És szóba se àllnék olyannal, akinek ez oké. Azokat az embereket én speciel lenézem. De nagyon.

Aztán ha a baràtnő/feleség rájön a dolgokra, akkor szegény férfi az “àldozat”. Úgy àllítja be magàt, hogy ő szerencsétlen & nő volt, aki félre lépett. Mindig megy a rinya, hogy “megcsalt az exem” & hogy “minden nő kurva”. Közben meg ő volt, aki félre kefélt, nem a nő. Hagyjuk már…

Cuki, hogy azt hiszik, hogy nem derülnek ki a dolgok…

A likeolgatások, a chatelések, a flörtölések a Facebookon & az Instagramion. A fent maradás a Tinderen, a Facebook Társkeresőn, a Bumble-ön, Badoo-n, vagy akàr az elittàrson, a paromponthu-n, vagy a randivonalponthu-n, miutàn rendes, “komolyabb” kapcsolatban vannak egy nővel, akit elvileg “szeretnek”…

Aha. Persze. Na, ne szórakozzunk màr! Mások szívével ne játsszunk már, jó? Ne vesztegessük már a másik idejét & energiáját, ha nem vagyunk biztosak az érzelmeinkben, oké? Ez a tiszteletlenség & a gerinctelenség csúcsa!

Mindig minden kiderül. Nem érdemes hazudozni, színlelni, félre nézegetni & félre kúrogatni, mert a nők nem hülyék. Nem naivak. Nem vakok. Nem átverhetők. Bocsi.

Megváltozol, ha kapcsolatban vagy?

Szerintem, nem. Legalabbis az értékrended & a személyiséged nem.

Úgy gondolom, hogy az ember személyisége nem vàltozik az évek előrehaladtával. Csak a szokásai. Az, hogy pl. hogy issza a kávét, vagy hogy milyen zenéket, filmeket szeret. Mert ugye telnek az évek, idősödünk, a trendek jönnek s mennek…

Vàltozhat még az ember baráti köre is. Azért, mert más felé visz az élet, más suli, màs munkahely, más város, màs ország lesz az utunk. Ez nem gond, ilyen a felnőtt élet. Természtesen vannak évtizedeken àtívelő barátságok is, ami az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Amikor nem számít sem az eltelt idő, sem pedig a tàvolság.

Én azt vallom, hogy az ember jelleme nem vàltozik. De legalábbis kurva sok belső munkát igényel, ha valaki vàltozni/változtatni akar…

Szerintem a gyermekkorból hozott mintàk is nagyon fontosak ebben az esetben is. Mert minden ott dől el. Tényleg minden. A jövőd.

Azt gondolom, hogy minden gyermeknek élete első példaképei a szülei, hiszen velük nő fel. Minden gyerek azt az erkölcsöt, moràlt viszi tovább felnőve, amit otthon làtott.

Mit kapott a gyermek anyutól? Kapott elég szeretetet, ölelést & puszikat? Vagy anyu egy érzelem mentes, hideg, rideg nő volt, aki sose tudta kimutatni az érzéseit?

Mit kapott a gyermek aputól? Szeretetet? Vagy csak szigort? Bàntást, ha rossz jegyet vitt haza? Fizikai, vagy szóbeli abózust, ha nem tudott az elvárt szinten teljesíteni valamiben?

És a szülők hogy viselkedtek egymással? Szeretetben, szerelemben éltek? Tisztelték & megbecsülték egymást?

Vagy valamelyik fél folyamatosan félre lépett? Volt egyáltalàn hűség a kettejük kapcsolatában? Vagy nonstop mentek a jàtszmák & a hazudozások?

Voltak hangos veszekedések, vagy csöndben rohadt a hàzasság? Mit làtott, mit érzett a gyermek a szülei kapcsolatàban?

Egyenrangú félként kezelte apu anyut? Vagy apu volt a kenyérkereső & anyu a háztartásbeli, szóval neki kuss, amíg apu hazahozza a pénzt?

Apunak mindent lehet? Félre baszni is, miközben anyu otthon mit sem sejtve gyereket nevel?

Nagyon fontos & nagyon fájdalmas dolgok ezek & sokkal többet kellene beszélni ezekről a traumàkról. Mert àrtatlan gyermekeket & embereket tesznek tönkre egy életre…

Mert ha gyermek-és kamaszkorban a szülők nem mutatnak jó, egészséges kapcsolati példát, ha nem adjàk meg azt a szeretetet a gyermeknek, amit igényelne, akkor az a gyermek felnőve lelki sérült lesz. Sajnálom, de ez a helyzet. Iszonyat szomorú, de ez van…

A puszikat, az öleléseket, a közös játékot senki se fogja visszaadni annak a szerencséttlen, lelki sérült felnőtt gyermeknek.

Maximum egy empatikus, tiszta szívű & türelmes partner segíthet a gyógyulásban. De néha az se elég, mert olyan mélyek a gyermekkori sebek, hogy képtelen begyógyítani a feltétel nélküli szerelmével, megértésével & odaadásával…

Mert vajon az ilyen sérült lelkű felnőtt-gyermek milyen értékekben fog hinni? Mi lesz neki a fontos?

Kitalálhatjuk: nem az igazi, old school értékek, mint a szeretet, a becsület, a tisztelet, a hűség & az igazmondás, hiszen nem ezt làtta otthon…

Ugyanolyan szar, nulla erkölcsei, ugyanolyan szar, nulla értékrendje lesz, mint a szülő(k)nek.

Nonstop hazudozás lesz & csúsztatás. Totàl bullshit lesz minden tette & szava. Kamu, kamu, kamu. Fullba tolva.

Nem lesz hűség. Nem lesz igazmondás. Se tisztelet, se becsület.

Nem lesznek igazi, tiszta érzelmek & nem lesz feltétel nélküli szeretet, szerelem, megértés, empàtia & nem lesz egy valódi, emberi kapcsolata sem ennek a sérült felnőtt- gyermeknek.

És aki egészséges, nyugodt, békés, szeretettel, hűséggel & tisztelettel teli, becsületes, tisztességes szülői kapcsolati mintát & igazi értékeket látott gyermekként, az felnőttként teljességgel kizárt, hogy belemenjen egy hozzá méltatlan kapcsolatba, ahol folyamatosan hazudoznak neki, ahol megcsalják, megalàzzàk & kihasználjàk!

Ugyanis aki egészséges kapcsolati mintàt làtott kiskorában a szüleinél, az inkàbb van egyedül, mintsem egy érzelmileg éretlen & érzelmileg elérhetetlen emberrel…

Szóval kurva szomorú a társadalmunk…

Csak remélni tudom, hogy vannak még igazi, tiszta & önzetlen szerelmek, kapcsolatok, ahol a hűség nem kérdés semmilyen szempontból, mert magàtól értetődő: ha szeretsz valakit, akkor kitartasz mellette, még akkor is, amikor nehéz, még akkor is, ha nagy a kísértés & csàbítás…

SEBEZHETŐ

~ Előzmény: Osvath Zsolt interjúja Tóth Andival. Forrás: YouTube ~

Miért írok?

Mert vallom, hogy segíteni masoknak nem ciki! Sőt! Szerintem az egyik legszebb, legemberibb adottság. Hálás is vagyok érte.

És segitséget kérni sem ciki, ha szarul vagy. Miert lenne az? Senki nem tud 24/7-ben happy lenni. És nem is kell annak lenni. Tök termeszetes, ha vannak szar napok. Hiszen emberek vagyunk, nem istenek.

Érzékenynek & lelkisnek lenni sem ciki. Én vilàgéletemben az voltam & nem valtozom meg. És ez igy van jól.

Mert ez a szemelyisegem resze. Büszkén vàllalom. Ez vagyok én. Take it or leave it!

Sztem a személyiseg nem nagyon valtozik az évek előrehaladtaval. Csak a szokasaink. De az elveink, az értékrendünk, vilagkepünk & jellemünk nem. Mert ezeket otthonrol hozzuk. Azt, hogy kiskorunktol mi volt belénk nevelve. Az, hogy milyen értékek fontosak szàmunkra. Ez hataroz meg később, felnőttkent. De nagyon.

Akkor hiteles valaki, ha az teszi, amit mond, amiben hisz, amilyen értékeket képvisel. Szerintem az az ember nem hiteles, aki mond valamit, de közben a totàl az ellenkezőjét cselekszi…

Tudom, hogy a szépre, a jóra, a pozitivra kell fókuszálni, de néha alattomoson bekúszik a làtóterünkbe a szar. Megesik. Ilyen az élet.

Hiszen nem lehet mindig, minden csillàmporos, repülő unikornisos & szivárványos szipi-szupi happiness. Sorry, de az fake.

Az emberek mindig meg tudnak lepni. Nem csak pozitív, hanem sajnos negatív értelemben is…

Egészen elképesztő szàmomra, hogy elmúlt pàr év alatt hova jutott a társadalmunk & hogy mennyire buta, bunkó, és kirekesztő lett. Kész vicc. Fajdalmas. És félelmetes.

Ez az interjú kicsiben nagyon jól bemutatja Magyarország társadalomànak jelenlegi erkölcsi & mentàlis àllapotát. Ami kurva szar.

Nem, nem Andival van a gond, hanem az emberekkel, a társadalommal…

Bocsi, de ez az igazsag. Legyünk realistàk. Kurvára ez van.

Hacsak nem egy katakombàban, vagy egy buborékban élsz, akkor sztem latod. Az emberek nagy része felszínes, sekélyes. Rohan. Tapos. Szóval full bunkó & lelketlen.

Van az a mondás, hogy a stílus maga az ember. Nagyon igaz!

Tehàt ahogy viselkedsz, az vagy. A viselkedésünk szorosan összefügg a személyiségünkkel.

Nem, nem vagyok sem Romania, sem pedig Erdély mellett, szamomra teljesen semleges maga az orszag. Én szeretem Magyarorszàgot. A kulturat, a tàjat, az értékeket…

Szerintem a hazànk fantasztikus. Gyönyörű tájaink vannak. Csodálatos hegyeink, völgyeink, erdőink, mezőink, a vilagon egyedülàlló termeszeti kincseink, és még sorolhatnàm….

Nem. Itt nem a környezettel van a probléma, hanem a társadalommal. Konkrétan azzal, hogy az emberek szerint mi a jo & mi a rossz. Mert mar nem tudjak…

Szeretet? Tisztelet? Empàtia? Megértés? Elfogadás? Hűség? Becsületesség? Igazmondás? Tisztesség? Hűség? Hàla? Béke? Szabadság? Hmm? Hol vannak ezek?

Vajon tudjàk még, hogy ezek az igazi értékek? Vajon tudják, hogy valójàban csak ezek szàmítanak?

Mert a végén senki se viszi a sírba pl. a vagyonat. Mindenki por & hamu lesz. Egyenlő. Nem több, nem kevesebb. Nem az földi javak & a stàtusz minősít egy embert. Nem.

Az minősít, hogy milyen a jellemünk, hogy hogy viselkedünk embertàrsainkkal. Hogy milyen érzelmeket vàltottunk ki masokból.

Mert az mutatja meg, hogy milyen a személyiségünk…

Mert a szavak elszàllnak, arra senki sem fog emlékezni. Csak arra, hogy hogy viselkedtünk másokkal. Hogy mit adtunk nekik magunkból.

Szeretetet? Megértést? Békét? Vagy fájdalmat adtunk? Bíráskodtunk & ítélkeztünk màsok fölött minden ok nélkül? Stresszt & szorongást vittünk mások az életébe?

Elgondolkodtató, ugye? Szerintem ezek elég a fontos dolgok…és olyan rövid az elet! Miert lenne jo ugy elni, hogy masokat bántunk, igaz?

Mert sajnos azt làtom szinte mindenhol, hogy nincs az emberekben szeretet, elfogadas, sem pedig empatia. Plusz még butàk is, mint a föld, full sötétek, bunkók & rosszindulautak is. Tisztelet a kivetelnek…

Taposnak, könyökölnek, gyűlölködnek, kihasznàljak azt, aki màs, aki jólelkű & ott rúgnak bele a màr amúgy is padlón lévő emberbe, ahol tudnak. Mert mi baj lehet belőle, ugye? Hàt, pl. ez!

És nem, nem csak a zeneiparról, vagy a celebekről beszélek, hanem total hétköznapi emberekről.

Miert kell azt bàntani, aki más?

Miert kell azt bántani, aki lelkisebb, aki érzékenyebb? Azt, aki mer élni & nevetni, nem pedig beleszürkülni a mindennapokba?

Miert kell azt bàntani, aki értelmes, akinek van szíve, lelke & agya is?

Azt, aki ki mer mondani dolgokat, amiket màs nem? Aki meg meri védeni magát, ha a lelkébe gàzolnak, ha hazudnak neki & kihasznàljak?

Amugy total fölösleges bántani a màsikat, kigúnyolni, gyűlölködni, mert a fagyi visszanyal. Én hiszek a karmàban. Azt kapod vissza, amit adsz. Ha szemét vki, akkor ne vàrja, hogy szeressék. Ha vki pedig kedves, joszívű & segitőkész, az ugyanazt kapja vissza hosszútàvon.

Ha negatív vagy, bunkó & flegma, akkor negatív érzelmeket vàltasz ki màsokból. És persze hogy negatív válaszreakciókat kapsz.

De ha pozitív érzelmeket, pl. kedvességet, figyelmet & empátiat mutatsz màsok irant, akkor ugyanezt kapod vissza màsoktól…

Én nagyon bírom ezt a lányt. Egyszerű, tiszta szívű, őszinte, gyermekien naiv, csupa szív, csupa lélek, okos, vicces, vagány, érzelmes, lelkis, empatikus & iszonyatosan tehetséges. Igazi harcos. Igazi túlélő. (Es az uccsó albuma vmi csoda. Perfection!!!)

Vhogy nagyon értem, hogy miken ment àt az utóbbi 10 évben…és még csak 24 éves! És baromi érett, tudatos & értelmes. Tökéletesen làtja a sajat lelki szarjait & a vilàgot. Látszik, hogy jàr pszichologushoz. Amugy meg mindenkinek kéne!!! Csak mondom…

Mert nem szabad egymast bántani! Nem ezert emelkedtünk ki az àllatvilàgból! Tökmindegy, ki milyen! Ki introvertalt, ki extrovertalt, ki ambivertalt, ki vékony, ki túlsúlyos, ki szegény, ki gazdag! Kurvàra mindegy!

Az a lényeg, hogy maradjunk emberek minden körülmények között! Intelligens felnőtt módjàra, tudatosan, tiszta szívvel, érzékenyen, figyelve, mert a màsiknak is van àm lelki sebe, múltbeli traumaja.

Valljuk be: mindenkinek van. Mindenkinek van terhe, csomagja a multbol, amit akaratlanul is hordoz at az életén. Kinek több, kinek kevesebb, de mindenkinek van…

Valaki jobban bírja cipelni, valaki kevésbé. Valakinek nagyok & mélyebbek ezek a sebek, valakinek pedig kicsik & felszínesek. És ezzel nincs is semmi baj. Ez teljesen normàlis, hiszen mindenkinek teljesen különböző az életútja.

Az egyik ember viszonylag könnyen & gyorsan megbírkózik velük, mert szerencses alkat. Ritka, de van ilyen.

A másik annyira keserű & érzéketlen mar a sajat lelki sebeitől, hogy leszar mindent & mindenkit, tapos, àtgazol barkin a céljai érdekében. Magyarul bantalmazottbol lesz bantalmazo…

Ezt mondjuk pont nem szabad! Szőnyeg ala söpörni a problemakat. Dolgozni kell rajtuk. Nyitni. Csak igy megy…

A harmadik ember belerokkan a terhekbe.

A negyedik éveket tölt el a gyógyulàssal & sikerül, mert szerető közeg veszi körül.

Ennyire különbözőek vagyunk!

Ezért kellene mindig kedvesnek lenni! Mert sosem tudhatjuk, ki, miken ment keresztül, ki milyen sebeket hordoz magàban!

Lehet az arrogancia & harsányság csak egy védekező mechanizmus, hogy ne kapjon még több sebet. Sokszor pont annak van szüksége a legtöbb szeretetre & törődésre, aki kőszívűnek tűnik…

Lehet, hogy olyan dolgokon ment àt a másik ember, amiről fogalmad sincs, mert teljesen màs utat jàrtàl be & neked a sajat utad a normalis. Hàt, vkinek meg teljesen mas volt az utja, bocsi!

De ettől el kell ítélned azt, akinek nehezebb volt? Hàt, pont hogy nem! Becsülni kellene. Tisztelni & szeretni. Elismerni, hogy erős & jó ember.

Ez az érzelmi intelligencia, érzelmi érettség, empatia. Hogy bele tudod magad képzelni magad a màsik ember helyzetébe.

Az EQ amugy tanulható & fejleszthető, szóval nem kifogas, hogy jaj en nem vagyok olyan! Minden megoldható, csak akarni kell. Az akaràs màr jo kiindulópont! Az akaràs màr fél siker!

Én speciel rohadtul szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol okos, értelmes, kedves, empatikus, egymast segitő emberek vannak.

Ahol kevesebb a buta, bunko, gonosz, rosszindulatú egyén…

Kurvajó lenne, nem?

Gondolj csak bele: mennyivel könnyebb lenne mindenkinek, ha a szeretet, a kedvesség, az intelligencia & az empàtia lenne tetteink mozgatórugója, nem pedig a másik lehuzasa, kigunyolasa, kihasznàlàsa, lenézése & kiszipolyozasa!

Amit soha ne tegyél: ne hagyd, hogy a vilàg keserűvé, hidegge, rideggé & érzeketlenenné tegyen!

Ne hagyd, hogy màsok cselekedetei & viselkedése közönyössé, hideggé & felszínessé tegyenek!

Bizonyos dolgok, amik bántanak bennünket, emberek, akik megsértenek, sajat magukkal nincsenek megbékélve. Nem velünk van bajuk, hanem sajat magukkal.

Azzal nekünk semmi dolgunk. Először mindenkinek önmagát kell meggyógyítania. És azt ugye akarni kell. És nem erőszak a lelki gyógyulás…

De addig mindent & mindenkit tönkre fog tenni az az ember, aki nincs jóban önmagával…ez a szomorú…

Szóval ne engedd, hogy màsok elvegyék a gyermeki lelkesedésedet, a hited abban, hogy jó úton haladsz, hogy vannak még jó & kedves emberek ezen a vilàgon! Mert vannak! Kevesen, de vannak!

Lesznek az életben olyan pillanatok, amikor elfáradtàl, amikor feladnád, de ez nem baj. Emberből vagy. Mind követünk el hibákat. Megtörünk. De ne engedd, hogy mások véleménye & viselkedése tönkre tegye az életed! Erősebb vagy, mint gondolnàd!

Az élet egyszerű lenne amugy, csak sokszor mi bonyolítjuk túl…

Én ezért írok. Segíteni szeretnék. Mert ha màr csak egy valaki is kapaszkodót talal valamelyik íràsomban, màr megérte! ❤

BLACK & BLUE HEART

The first was like Christmas morning, a goddamn miracle.
Like a dessert to a child,
Take care, honey! Eat it slowly!
He was like a secret garden in downtown, a waterfall, a wildflower.

Slowly walking in the graveyard,
Six feet under my footsteps,
Dead widlflower on his coffin…

The second one was a complete disaster…
I said: “Don’t fall in love again!”
But I fell in for a second,
I lost my mind – well, it happens…

It was just a waiting game,
Sadness, a lie, it was all pain…
He was the wind on my face
A hot summer night, a little dream…
My hand on his throat, my teeth in his shoulder…

Cold feet, cold hands,
Burning heart, warm blankets…
He wears black, like he’s mourning,
Mourning the summer & the love he lost.

He is empty, he is sad,
He was the one for me, I guess…
He was something familiar,
Something new in my bones…
Fresh starts, love & pain…
He was never mine, I was never his…

Years come by & I’m still the same
They say it right: the real ones never change

It was a long time ago when I loved,
It was a long time ago, when I lost.
Life – such a weird mess:
You always love who hurt you best.
Leave it all behind, oh yes…
Have a deep breath & start again!

They say I’m too much, I love too hard, too deep…
I care too much, I talk too much about the world…
And I live in my own created fairy tale…
Why is that bad? Is that a crime or what?

Empathy, kindness, intelligence,
Laughs, hugs, sadness, grief & loss.
This is me, my heart & soul..
I can’t live other way
I’m a human form of a dream…

No regrets, only lessons learned
No hard feelings, only wiseness…

We should live more intense,
Without fear, without breaks.
But we live in war zone, see?
The society has changed.
I cannot see love, peace & freedom
Only ego, hate & evil, but I wake up every day with hope & faith…

Technicolor daydreams, late night thoughts
He wears black all the time & his heart is black too
He is old as ice, he is sad,
Untouchable, empty, he is so powerless…

But babe, my heart is pink & purple,
Like the sunsets of summer,
I am the life, you are the death
Not more, not less…

ALKOHOL & EGYÉB DROGOK

Miért iszik valaki? Miért nyúlt drogokhoz? Mi zajlik egy olyan emberben, aki minden héten be van állva valamitől legalább egyszer? A következőkben ezekről fogok írni…

A MAGYAR VALÓSÁG & A BÚSULÓ JUHÁSZ-SZINDRÓMA

Az a helyzet, hogy a magyar nép iszik. Nem is keveset.

Azt tudjuk, hogy az oroszok nagy ivók, de szerintem a magyarok simán kenterbe verik őket.

Van az a mondás, hogy „Sírva vigad a magyar.”, igaz? Nos, ez tényleg így van. Ha valami probléma merül fel, akkor mit csinál a magyar? Iszik. Ha boldog? Iszik. Ha előlépették? Iszik. Ha kirúgták? Iszik. Ha elhagyták? Iszik. Ha szerda van? Iszik. Ha szombat van? Iszik. Mindig talál okot arra, hogy alkoholizáljon – tisztelet a kivételnek…

Valljuk be: a magyar alapvetően egy szomorú, depresszív hangulatú nép. Rengeteg szar történt velünk a honfoglalás óta, és esküszöm, mintha bele lenne kódolva a vérünkbe, hogy ha valami szar történik, ha stressz ér, vagy veszteség, akkor szinte azonnal a pohár után nyúlunk.

Én nem, de nagyon sokan igen. Mert ez a legkönnyebb, nem? Búsulunk? Ugyan màr! Nyomjuk csak el! Nem fontos! Ne foglalkozznk a lelki gondokkal! Inkabb akkor igyunk!

Szomorú, de sajnos ez az igazság. Nők és férfiak egyaránt érintettek, kortól függetlenül. Az igaz, hogy több az alkoholista férfi, mint az alkoholista nő, de na…mennyire gáz már ez?

A VALÓDI GONDOK

Az alkohol egy pótszer. Nem kötelező inni, ha szarul vagy. De sokan mégis megteszik.
Miért? Mert könnyen beszerezhető. Bemész egy éjjel-nappaliba és veszel egy 7 decis vodkát. Hazamész és megiszod. Vagy épp társasággal iszol. Amivel amúgy semmi baj nincs, mert valaki így lazít, így kapcsol ki. Lelke rajta…

De amikor már valaki minden nap, vagy akár hétköznap csak egyszer, és mellette hétvégén is italozik, az már figyelmeztető jel, hogy nagyon nagy baj van…

Nem, nem kell napi szinten csatak részegre inni magad ahhoz, hogy alkoholista legyél! Ez egy iszonyatos nagy tévhit!

Simán elég, ha egy hétköznap nekiállsz iszogatni, egy kis bor, egy kis sörci, aztán jön a péntek és a szombat este, persze, hogy akkor is kell inni, mert mi mást csinálj? Sajnos sokaknak ennyi az élete. Buli az élet. Ivás. Szórakozás.

Persze nem veszik észre, hogy egyre jobban kívánja az alkoholt, de ez már mellékes is…a lényeg, hogy legyen pia, és lehessen inni. Tökmindegy, hogy otthon, vagy szórakozóhelyen, társasággal…

Nagyon gyorsan bele lehet csúszni abba, hogy minden nap igyon az ember. Láttam rá példát, nem egyet, és egyik eset sem végződött happy enddel. Csak mondom…

Szóval az alkohol egy kiváló pótszer arra, hogy elrejtse VALÓDI GONDOKAT.

A szorongást, a depressziót rengetegen a piával kezelik.

Mert Magyarországon az „ciki”, ha valaki mentálisan, és lelkileg kivan. „Ciki” róla beszélni, mert megbélyegeznek, hogy „bolond” vagy. „Ciki” elmenni pszichológushoz, illetve pszichiáterhez…

Szerintem ez nagyon szomorú. Mert ez lenne megoldás. De ugye ezek a dolgok „gázosak”. Társadalmilag nem elfogadott dolog, hogy valaki elmenjen terápiára, vagy orvoshoz. Mert az emberek iszonyatosan buták, primitívek, aljasak és gonoszak. Mert nem értik, nem tudjàk, hogy milyen az, amikor folyamatosan lehangolt vagy. Amikor minden mindegy.

Ezek az emberek ok nélkül bántják azt, aki más. Mert az emberek azt gyűlölik, attól fél, amit nem ismernek.

Azt, bántják, aki más. Azt, aki depressziós. Azt, aki szorong. Azt, aki fekete/sárga/arab stb. Aki muzulmán/buddhista stb. Azt, aki meleg/transgender stb. Aki empatikus másokkal szemben. Aki kész felszólalni az igazságtalanságok ellen. Aki értelmes, akit érdekelnek az emberek és világ dolgai. Aki fejlődik, tanul minden egyes nap. Akinek van szíve, lelke, és agya…

Nem tudom, hogy észre vettétek-e, de a gyűlölködés soha nem látott méreteket öltött ebben az országban. Mind politikailag, mind emberileg. Félelmetes. És nagyon szomorú.

Tudatlan, bunkó és kifejezetten gonosszá vált nagyon soka ember. Elég csak a Facebookon egy cikk alatt elolvasni a kommenteket…

Mert ez egy dolog, ha valaki, buta, és műveletlen. Én mindig azt mondom, hogy olvasni kell, ingyen van, itt az internet, a lehetőséget tárháza korlátlan. DE ha a primitívség mellé még gonosz is, oh welll…az a legrosszabb kombináció. Az a legalja. Azon az emberen nem lehet segíteni. Az egyszerűen agyhalott. Ennyi.

Szóval ne csodájuk, hogy sokan isznak. Félnek elmenni terápiára, vagy dokihoz, ami amúgy segítene. De nem….a könnyebb utat választják inkább. Mert rettegnek. Félnek. Mert fáj az igazság.

Egy üveg piát sokkal könnyebb megvenni és meginni, mint az, hogy időpontot kérjen az ember pszichoterápiára, vagy épp egy pszichiáterhez, ugye, Hát, akkor uccu neki, hadd szóljon, Igyunk! Jó az!

Mert az emberek nagy része egyszerűen gyenge és gyáva. Sajnálom, de ez van!

A könnyebb utat választják. De azt az elején sajnos fel se fogják, hogy a mértéktelen, illetve gyakori alkoholizálástól akár meg is lehet halni…de minimum egészségbeli hanyatlásnak lehet indulni nagyon szépen. Pl. potencia gondok, májzsugor, vizesedés, felpüffedt arc, idegrendszeri elváltozások (idegesség, dührohamok, kézremegés, paranoia, delírium stb.), gyomorfekély, hadd ne soroljam…

Ezt sose fogom megérteni. Azt, hogy a magyar ember mennyire leszarja mind a testi, mind a lelki, mind a mentàlis egészségét. Egészen elképesztő…

És akkor még nem beszéltünk a kapcsolati, illetve a házastàrsi erőszakról, brutalitásról. Az az alkoholizmus legalja. Akkor megszűnik az ember létezni…

MEDDIG LEHET FOLYTATNI?

Őszintén? Bármeddig. A sírig. Kérdés, hogy hány évesen akarsz meghalni. 27? 57? 87? Csak rajtad múlik…

Egy életet végig lehet élni úgy, hogy iszol, mint kefekötő. Mert valakinek bírja szervezete, valakinek nem. Valaki 12-13 éves korától drinkel, és szép kort megér.

Igaz, hogy tönkre bassza a testét-lelkét, az immunrendszerét, az idegrendszerét, a szeretteit, a családját, és egyedül hal meg, de nem baj! Az a lényeg, hogy legyen alkohol! Mert egy idő után annyira hozzá szokik az ember szervezete, hogy szó szerint remeg érte, és észre se veszi, hogy egyre gyakrabban, és egyre nagyobb mennyiséget iszik…

Kijönni belőle? Majdhogynem lehetetlen. Bocs, hogy negatív vagyok, de ezek a tények.
Nem elég az akarat ahhoz, hogy valaki leszokjon a piáról. Nem. Nagyon nem.
Szuper dolog, ha eltökéled, hogy na, most leállok, absztinens leszek, soha többé nem iszok, merte elegem van, de sajnos ez tényleg nem elég…

Láttam nem egy esetet, hogy tudjam: sokkal nehezebb letenni a piát, mint azt te gondolnád!
Beültetés. Oké. Egy év, és újra lehet inni. Semmit sem ér.

Más megoldás?

Terápia? Kreatív írás? Festés? Agyagozás? Igen! Bármi, aminek van értelme! Mert az ivásnak aztán tényleg semmi, de semmi értelme nincs. Csak sajnos erre sokan túl későn jönnek rá…

Én nagyon hiszek ebben. Csakúgy, mint a bentlakásos otthonokban. Mert úgy nem lehet abbahagyni az italozást, hogy a környezeted ugyanúgy iszik, bulizik, eljár szórakozni! Az már eleve egy halott ügy.

És olyan társasággal lógni, barátkozni, amelynek az egyetlen szórakozása az ivás? Szintén halálra van ítélve a leszokási kísérlet. Egyszerűen nem fog menni. Ennyi. Pont.

AZ IVÁS NEM MEGOLDÁS, CSUPÁN EGY FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ

Nem szeretnék a mindent tudó, megmentő Teréz anya szerepében tetszelegni, mert erre is volt már számtalan példa az életemben, de kurvára semmi értelme az alkoholizálásnak!

Hidd el, láttam életeket tönkre tenni az itallal. Láttam már embereket (méghozzá jólelkű, kedves és okos embereket) meghalni az alkohol miatt…

Láttam már egyszerű, falusi embert belehalni a piálásba. Ismerek nem egy egyetemet végzett embert (tanárt, jogászt, orvost), aki full alkesz. Olyat, aki simán bemegy piásan tanítani, tárgyalni, vagy éppen műteni. Na, ez a legalja, Mikor már mások életét veszélyezteted, mások életével játszol!

Vonatkozik ez az ittasan vezető sofőrökre is! A legönzőbb, legbutább, legaljasabb dolog bepiálva volán mögé ülni! Mert egy pillanat, és mindennek vége lehet…

Nem inni kell, hanem gondolkodni!
Miért iszok? Szeretem az ízét? A hatása miatt? Milyen gyakran van kedvem hozzá? Nagyon fontos kérdések ezek…

Le kell ásni a probléma gyökeréig. Ez egy évekig tartó munka. Kurva kemény meló, ezért nagyon kevesen vállalkoznak rá. Mert gyengék és gyávák.

Alkalmatlanok bármilyen emberi kapcsolatra. Hazudoznak, maszatolnak, csúsztatnak. Én ezt nagyon nem szeretem. Bele kellene állni a dolgokba: igen, iszom. Igen, sokat iszom, és gyakran. De nem akarok így élni. Segítség kell.

Ez már egy jó kezdet! Innen már el lehet indulni, szépen, lassan felfelé! Ami egy baromi fájdalmas, félelmetes út. Leginkább egy óriáskerékhez tudnám hasonlítani. Mert lesznek jó napok, és lesznek nagyon szar napok. Lesznek felemelkedések, és visszaesések. A lényeg, hogy sose szabad feladni!

De a legtöbben sose jutnak el terápiára, mert leszarják, hogy gond van velük. És amúgy is: az ivás az mindig megoldás, nem? Ha esik, ha fúj, a pia az sosem hagy el. Az mindig veled marad. Igaz, hogy a végén senkinek sem kellesz, és mindenki hátat fordít neked, de nem baj! Igyunk! Az a király!

Ez a magyar mentalitás. Én ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni.

Nem vagyok isten, sem pedig Jézus Krisztus. Csak egy ember vagyok. A megváltást nem nálam kell keresni, hanem csakis önmagadban.

Én ehhez kevés vagyok. Én csak leírom, hogy hogy látom a társadalmunkat, és ki, illetve mi segíthet kilépni a poshadványból, amiben rengeteg ember él az italozás miatt, aztán te eldöntöd, hogy jól látom-e, vagy sem. Eldöntöd, hogy mi a jobb: a normális, boldog és tiszta élet, vagy a züllés…

Mindenki úgy bassza szét a szervezetét, az agyát és a lelket, ahogy akarja. Nem az én dolgom.

A szívem szakad meg azokért, akik a züllést választják, de mint mondtam, nem az én életem…

A KÍNOS KÉRDÉSEK

Fel kellene tenni magunknak bizonyos kérdéseket, mint például:

– Megkaptam az igazi, anyai szeretetet édesanyámtól kiskoromban?
– Milyen gyakran ölelt meg anyu/apu?
– Összességében milyen gyermekkorom volt? Meseszerű? Boldog? Nyugodt? Teljes? Nehéz? Siralmas? Szeretet nélküli? Hányattatott?
– Megvolt az az intim, feltétel nélküli elfogadás, bizalom, szeretet, és gyöngédség, ami minden kisgyermeknek szükséges?
– Figyelt rám anya/apa? Meghallgatott, ha gondjaim voltak? Vagy inkább magamba fojtottam a lelki szarjaimat, mert szégyelltem, ha gyenge vagyok?
– Mire neveltek? Kedvességre? Szeretetre? Egymás segítésére? Empátiára? Önzésre? Bántásra? Taposásra? Gonoszságra?
– Hogyan neveltek? Milyen értékek szerint? Milyen elvek szerint?
– Mi a hobbim? Hasznos? Jó a világnak? Adok valami pluszt az embereknek vele? Fejlődök tőle emocionálisan? Tanulok belőle?
– Milyenek a barátaim? Fejlődök tőlük? Előre visznek? Tanulok tőlük? Bölcsebb leszek általuk?
– Pozitív, vagy negatív énképem van? Szeretem és elfogadom magam a hibáimmal együtt? Egoista vagyok? Bunkó? Kedves? Érzelmes? Mágus? Magányos hős? Múzsa?
– Tudok-e változni/változtatni az életemen/a viselkedésemen?
– Akarok-e változni/változtatni az életemen/a viselkedésemen?
– Mennyire vagyok felnőtt, és érett ahhoz, hogy vállaljam a felelősséget a tetteimért?
– Tudok-e őszintén bocsánatot kérni, és valóban akarok változni/változtatni?
– Tudok-e igazán, tiszta szívből, önzetlenül, feltétel nélkül szeretni?
– Szeretett már valaki engem, de úgy igazán, tiszta szívből, önzetlenül, feltétel nélkül?
– És végezetül: Boldog vagyok? Elégedett? Minden a helyén van? Hiányzik valami az életemből?

A KÖVETKEZŐ LÉPCSŐ: A DROGOK

Ha valaki nem akar (és nem is képes) leszokni a piáról, akkor jönnek képbe a drogok. Mert mindig erősebb cucc kell ahhoz, hogy eltompuljon az ember fia, ugye?

Sajnos làttam nem egy drogfüggőt életemben, szóval tudom miről beszélek. Nem szép sztorik. Nagyon nem…

Mert amikor már valaki olyan régen drogozik, hogy konkrétan kirohad a fogsora, és kétszer kell új fogsort csináltatni, milliókért, akkor úgy elgondolkodom, hogy mi a fasz van az emberekkel? De komolyan már! Miért kell drogozni? Megéri? Több leszel tőle? Nem. Fejlődsz? Nem. Csak tönkre mész. Akkor miért kell csinálni? Én ezt sose fogom megérteni. A drog maga a sátàn. Totàl elbassza az életed.

Na, de ugyebàr azt mondják, hogy a fű az egy kapudrog. Szerintem ez egy hatalmas nagy faszság! Attól függ, ki mit kezd elhasználni. Teljesen mindegy, hogy az mi. Mindenkinek más a kapudrog.

Az az igazság, hogy ebbe is marha könnyű belecsúszni. Már egészen fiatalon. Mert ugye bulik, haverok, szórakozás stb. És a fiatal kíváncsi. Na meg a pia már nem elég. Valami jobb kell. Több. Erősebb. És ekkor hozol egy újabb döntést…

ÉSZ NÉLKÜL, FÉK NÉLKÜL

Nagyon könnyen elszalad ló, ha valaki elkezd cuccozni. Nem nagyon lesznek határok. Mert akinek nincs agya, az bármit beszed, bedob, felszív, betol. És ez nagyon gáz.

Nem azzal van gáz, ha valaki fiatalon kipróbál egy-két dolgot. Nem. Az csak alkalmi használat. Fiatalság, bolondság. Ennyi.

Az a baj, hogy a legtöbben ezt is ész nélkül csinálják. És szépen bele is ragadnak a drogozásba. Oké, aki genetikailag függésre hajlamos, annak esélye nincs, de na! Nem kell maszatolni, nem kell mentegetni a dolgot! Te döntöttél így. Te csinálod. Nem más. Te.

Kipróbálni valamit, és évekig, sőt évtizedekig csinálni valamit, az már teljesen más tészta!

Ugyanaz a helyzet, mint az alkoholnál: sajnos sokan olyan szinten elvetik a sulykot, hogy a droghasználat az egész életükre ki fog hatni…

Az igazi drogosok – csakúgy, mint az igazi alkoholisták – előbb-utóbb egyedül maradnak. Mindig. Kivétel nélkül. Mert nem lehet elviselni őket sem. Nem lehet rajtuk segíteni. Nem megy. Meggebedhetsz, akkor se fog menni. Cigánykereket hányhatsz, fejen állhatsz, nem fognak leállni. Ez egy ilyen sztori. Sajnálom, de ez van.

CSERNUS & GYŐZŐ

Nem rég láttam Molnár Áronnal a Toxikomát, és egészen elképesztő volt. Tetszett. Áron (aki egyébként szerintem az egyik legjobb fiatal magyar színész) zseniálisan adja a heroin függőt apát, aki hiába sikeres, hiába van egy csodás kislánya, mégsem tud leállni a cuccal.

Mert ez bizony nem így működik. Mert a drog nem csak testi, hanem lelki függőséget is okoz. Ezért pokoli nehéz leszokni. És a heroin ópiát-származék. Ezzel szerintem minden elmondtam…

Teljesen hiteles, életszagú és bátor vállalkozás volt. Mindenkinek ajánlom, akit is kicsit is érdekel a téma, mert ilyen magyar film még nem készült soha.

Megjegyzem, hogy én már egészen 11-12 éves koromtól kezdve preferálom az ilyen témával foglalkozó filmeket, mert sokat tanulok belőlük. Hogy mit NE csináljak. Hatalmas favorit a Trainspotting, és A rekviem egy álomért. Iszonyatosan nyomasztó filmek (főleg a Rekviem, a Trainspotting inkább tragikomikus), de alapművek. Kultfilmek. Aki nem látta őket, pótolja, mert remekmű mind a kettő.

Szóval Csernust lehet imádni, vagy gyűlölni. Középút nincs. Nincs szürke sáv. Csak fekete, vagy fehér.

Én úgy gondolom, hogy a módszereit mindenhol tanítani kellene. Az a pasi egy zseni. Nem kertel, nem maszatol: a pofádba mondja a rideg valóságot. Egy gyenge, gyáva szar vagy, baszd meg! Meg fogsz dögleni, haver! A saját hányásodba fog belefulladni, ha nem állsz le! A vége vagy a koporsó, vagy a börtön. Lehet választani!

Ezt amúgy a delikvens is nagyon jól tudja magáról, de jó ezt így kimondani facet to face. Legalábbis szerintem. Épp eléggé romokban van a függő önbizalma, már teljesen mindegy, ha nem jópofizol vele. Hiszen az élete tét. És valahogy nem frankó a drogtól megmurdelni, ugye?

Igen. Én a drasztikus megoldások híve vagyok.

Vallom, hogy teljesen le kell rombolni az adott ember egojat & álomvilágát. Mert abban él. Aki drogozik, vagy éppen „csak” iszik, az abban él. egy buborékban. Csak ő a fontos. Legyen meg a pia, a szer, és ennyi. A többi ember le van szarva. Mert ha elkap a gépszíj, akkor elkap. Akkor menni kell. Akkor csinálni kell valamit.

Inni kell. Cuccozni kell. Bármit beszedni, hogy tompuljon a fájdalom. Az űr. A nihil. A szomorúság. A keserűség. Bármi, ami miatt elkezdte a züllést. Amiből egy jó nagy függőség lett…

A VÉGÉN MINDIG EGYEDÜL MARADSZ

Csak ezzel is ugyanaz a baj, mint a piával: egyedül maradsz.

Mert senkinek nem kell egy alkoholista. Senkinek nem kell egy drogos. Ördögi kör…

Ők azok, akik mindent és mindenkit tönkre tesznek maguk körül. Ők önmaguk legnagyobb ellenségei. Komolyan. Még akkor is, ha amúgy szeretnek, és ti is szeretitek őket. Lehet az család, apa, anya, testvér, férj, feleség, barát, barátnő.

Sajnálom, de nem szabad feláldozni a mentális egészségünket, más mentális egészsége miatt!

Éppen eleget szorongunk, mert a világban semmi sem biztos. Az embernek van elég baja, nem lehet még egy függő terheit is magára venni. Cipelünk mi már amúgy is sok lelki szart, sok kis fájdalom-csomagot az életünk során. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Nem vehetjük magunkra másokét is. Csak szeretni tudjuk őket, és természetesen támogatni, ha készek változni.

Az van, hogy ha nincs semmilyen akarat, semmilyen előre lépés, akkor bizony hosszú tavon senki se fogja tolerálni a dolgokat…

És egyszer csak feladják. Egyszer mindenki belefárad a harcba. Mert csak azon lehet segíteni, aki akarja, hogy segítsenek rajta. Ennyire egyszerű.

És attól nem leszel rongy ember, ha nem akarsz az életedbe egy toxikus, beteg embert. Mert mondjuk ki: aki iszik és/vagy drogozik, az beteg. Annak orvosi segítség kell. És terápia. Nehéz, de nem lehetetlen…

IGÉNY A VÁLTOZÁSRA

Ha van, az nagyon fasza. Mert egy függő hatalmas utat jár be addig, amíg eljut odáig, hogy „undorom magamtól, gusztustalan vagyok, gyenge vagyok, egy nulla szar vagyok, nem kellek senkinek, nem szeret senki, de még én se magamat, de fel akarok állni, bassza meg!”

Ilyenkor történnek csodák. Ritkán, de történnek. Vannak siker sztorik. És vannak bukások. Mint mindenben. Valakinek megy a gyógyulás, valakinek nem. Valaki leteszi a piát és/vagy a drogot, és újra élni kezd, valaki pedig beleragad a mocsárba egészen élete végéig, és megkeseredetten, egyedül hal meg.

És ez nem döntés kérdése. Sajnos nem az. Hiába határozza el valaki, hogy na, most én leszokom erről a szarról. Nem!

Mert lehet, hogy már a szervezet annyira hozzá szokott a droghoz, hogy nem fog menni a leállás. Egyszerűen a rabja lesz. Csakúgy, mint az alkoholnál. Mert bizony arról is cudar nehéz lejönni, ha az ember már csinálja egy pár éve…

Szeretnék egy olyan elfogadó, intelligens és empatikus országban élni, ahol a mentális betegeket nem kezelik „bolondként”. Ahol egy depressziós ember el mert menni orvoshoz, amikor már érzi, hogy nagy a baj, és nem azt választja, hogy iszik, vagy épp drogozik!

Szeretném, ha mindenkiben tudatosulna, hogy attól, hogy valaki depressziós, szorongó, bipolar, border, vagy egyéb más, attól nem lalás. Az, aki elmegy terápiára, és figyel magára, szereti magát, aki mert beszélni az érzéseiről, a félelmeiről, és a vágyairól, az egy bátor, és igenis értékes ember! El is kell menni! Mert ez a megoldás.

Én nagyon becsülöm az olyan embereket, akik ahelyett, hogy innának, vagy drogoznának, megkeresik az okokat. Azt, hogy hol és miért siklott ki az életük. Azt, hogy mi volt az a trauma, ami kiváltotta azt, hogy nem olyanok már, mint régen.

Ez az ön-analízis. Szerintem nagyon fontos és hasznos. Szuper, mert tükröt tart elénk…

Ez vagyok én most. Sérült, szomorú, elkeseredett, de tudom, miért lettem ilyen. És elfogadom magam. Szeretem magam. Nem ostorozom magam többé. Nem szégyellem magam azért, mert más vagyok. És dolgozom magamon, hogy jobban legyek. Minden egyes nap. Tudatosan.

Mert valljuk be: mindenki megtehetné, hogy elbódítja magát magát valamivel, vagy kétnaponta bebaszik, mint az atom.
Mert mindenkinek megvan a saját baja. De néhányan a jó utat választják…

Kinyílnak. Mernek beszélni. Mernek változni. Mernek sírni. Mernek sebezhetők lenni. Mert bátrak. Nincs bennük sem félelem, sem pedig szégyenérzet. Miért is lenne? Emberek vagyunk, nem istenek. Nem vagyunk tökéletesek. De nem is kell annak lennünk…

2022.04.25.

AZ IGAZI FÉRFIAK

Még tavaly màrciusban, nőnap apropóján írtam egy bejegyzést az igazi nőkről. Arról, hogy szerintem milyenek az igazi nők…

Szubjektív voltam, hiszen a saját véleményemet írom le mindig, mindennel kapcsolatban. Csak így lehetek hiteles. Őszinte vagyok & (sajnos) általában igazam van. (De bár ne lenne…) A hazugság, a kamuzás nem az én stílusom. Sajnálom, de nekem az nem megy…

A női lélek egy szexista, hímsoviniszta & patriarchàlis tàrsadalomban

Évek óta lelkesen követem az olyan Facebook oldalakat, mint a TASZ, NoÁr, Király Eszter, Gumiszoba, Angela Murinai szerzői oldal, A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene, Mérő Vera, Nőkért Egyesület, Nők Egymásért Mozgalom, PszichoLive, Pszichoforyou, Mindset Pszichológia, Jog és Pszichológia, 7köznapi Pszichológia, HVG Extra Pszichológia, Nyitott Akadémia, dr. Almási Kitti, Orvos-Tóth Noémi, vagy éppen Nedra Tawwab & a Psychology Today.

De az Instán is kismillió magyar, illetve angol nyelvű oldal van, ami kifejezetten hasznos a témában! Rengeteget lehet tanulni belőlük az emberi kapcsolatokról. Szerintem baromi jó dolgok ezek. Hiánypótlók.

Mert igenis ezekkel a dolgokkal is jó tisztában lenni, és tudni kell az érzelmekről beszélgetni. Hiszen a társas kapcsolatok határozzák meg az életünk nagy százalékát. Hogy hogy viselkedünk, hogy hogy reagálunk egy-egy helyzetben stb.

És érezni, érzékenynek lenni nem szégyen! Sőt! Ebben van az erőnk! Ettől maradunk emberek. Ez különböztet meg bennünket az állatoktól.

Bár sok esetben egy állatba több ész, szív, lélek, megértés, szeretet & gyöngédség szorult, mint egyes emberi lényekbe – tisztelet a kivételnek…

Ez nem làzadás. Ez öntudatra ébredés.

Nos, most azt hiszem, hogy eljött az ideje annak, hogy hosszabban leírjam a véleményem arról, hogy milyen az igazi férfi. Vagy legalábbis arról, hogy milyen kell(ene) lennie egy normális, felnőtt férfinak.

Mert azt látom a nőkön, hogy elegük van. De nagyon. Belefáradtak abba, hogy harcoljanak.

Abba, hogy kiszolgáljanak egy férfit, a nagy semmiért. Főzzenek, mossanak, takarítsanak, gyereket neveljenek & mindig készen àlljanak a szexre, még akkor is, ha hullafáradtak, betegek, vagy kedvük sincs.

Mert ugye a nő is dolgozik, de a munka mellett még vigye a háztartàst, làssa el az urát, aki melóból hazaérve sörrel a kezében leül meccset nézni, miközben az asszony takarít, főz, mos, tanul, gyereket nevel stb.

A nők belefáradtak abba, hogy nincs semmi segítségük, mert a palijuk/férjük “nagyon fàradt” màr meló után & semmit se csinàl otthon. De a nő az csinàljon, ugye? Meló utàn ő nem fáradt, igaz?

Hàt, bocsika, de ez nem így működik! Egy kapcsolatban a férfinak & a nőnek igenis egyenrangúnak kell lenni!

Nagyon egyszerű: munkamegosztás. Ez nem kerül semmibe. Csak egy kis empátia, egy kis kedvesseg. Na meg logika & józan ész. Mert a nő nem egy robot. Nem egy csicska, egy szolga, egy lábtörtlő! Sorry, de nem 1900-ban élünk! Ébresztő!!!

A nők beleuntak abba, hogy alárendeljék magukat egy férfinak, hogy igazodjanak egy férfihoz, miközben a férfi a kisujját se mozdítja meg a nőért! Abba, hogy valami nagyon fura módon, de sajnos kezdenek kihalni az igazi férfiak. És ez szerintem nagyon gáz…

Az, hogy a nőnek kell észnél lenni, a nőnek kell minden megoldani, mert a legtöbb férfi szexista, nem hisz a nemek közti egyenlőségben, töketlen, béna, buta, primitív, bunkó, link, flegma & teljesen megbízhatatlan…

Hát hogy alapozzon egy normális, felnőtt nő egy olyan „férfira”, aki hímsoviniszta, szexista & a patriarchális rendszerben hisz, Hát, kurvára sehogy…

Nagyon nagy baj van a világgal!

De leginkább nagyon nagy baj a fejekben! A viselkedéssel. Azzal, hogy az emberek jelentős része elfelejtett emberként viselkedni. Erkölcs? Morál? Etikett? Mit illik & mit nem illik? Hiszen egy társadalomban élünk, nem? Alap dolgokat nem tudnak az emberek! Számomra ez egészen elképesztő…

A lelki sebekről – Ne engem bánts, ha sajàt magaddal nem vagy kibékülve, ha sajàt magadat nem érted, nem szereted…

Oké. Azt ugye tudjuk, hogy mindenki tele van sebekkel. Lelki sebekkel. A nők is & a férfiak is. Ez szerintem nem újdonság.

Ilyen az élet. Kapunk jót, s rosszat egyaránt. Ezt senki sem kerülheti el. De az minősít minket, hogy hogy reagálunk bizonyos élethelyzetekre. Emberek maradunk? Vagy lealjasodunk? Ez a nem mindegy!

Tele van lelkünk csalódásokkal, hazugságokkal, veszteségekkel…minden olyan lelki szarral, ami sajnos elkerülhetetlen, ha ezen a bolygón élsz. Ilyen az élet, ilyen a világ. Mert különbözőek vagyunk. Mindenki mást akar. Mindenki más környezetből, családból jön, más baráti társaságból, mindenkinek más az érték, más a fontos…

Egyetlen egy dolog a fontos: teljesen mindegy, ki kiben, hányszor & miért csalódott. Teljesen mindegy, ki, milyen szart élt át az életében. Az a lényeg, hogy maradjunk emberek minden körülmények között!

Ne bántsunk másokat azért, mert mi szarul vagyunk & nem vagyunk kibékülve önmagunkkal! Ne tegyünk tönkre másokat csak azért, mert nekünk az jó, az még belefér! Nem, nem fér bele szemétnek lenni. Soha, senkivel!

Egy másik ember nem felelős senki múltbéli rossz tapasztalatáért az ellenkező nemmel szemben.

Én ezt úgy szoktam megfogalmazni hogy ne bànts mást a lelki sebeid miatt, csupán azért, mert valaki a múltban szemét volt veled! Nem ő tehet róla. Egyedül te tehetsz azért, hogy meggyógyuljon a lelked. Más nem.

És amíg nem vagy tisztában ezzel, amíg nem teszel a gyógyulásodért, nem kezdesz el hinni újra az emberek jóságában, addig mindenkit bántani fogsz. Akkor inkább maradj egyedül addig, amíg nem tudsz szeretni. Hiszen önmagadat se szereted…akkor mást hogyan tudnál? Én ebben hiszek. Én ezt vallom.

A családi háttér & a minták

Minden ember teljesen más szokásokat, más mintákat hoz otthonról. Ez szerintem tiszta sor. És a neveltetéstől függ minden.

Attól, hogy jól volt-e nevelve, hogy minden rá volt-e hagyva? Figyeltek-e rá, vagy nagy ívben szartak rá? Ő volt a sztár a családban & körbe volt nyalva, hogy jaj, milyen szép, tökéletes? El volt kényeztetve & mindent megkapott, amit csak megkívánt?

Vagy normális értékrend szerint lett nevelve? Úgy, hogy tudta, hogy nem ő a főnök, nem körülötte forog a világ & hogy nem zsarolhatja ki anyuból vagy apuból hisztivel a vágyott ajándékot, minden egyes alkalommal?

Szerintem igenis fontos, sőt, mi több: nagy százalékban ettől függ, hogy a kisfiúk felnőve milyen férfiak lesznek. Attól függ, hogy milyen volt a minta.

Hogy apa hogy viselkedett anyával. Egyenrangú partnere volt mindenben? Csapatként dolgoztak? Egyenlő félként bántak a másikkal?

Vagy apa volt a „főnök” & anya a „csicska”, a „cseléd”? Apu volt a dolgozó ember & annyu otthon kussolt, gyereket nevelt, főzött, mosott, takarított, és alárendelt szerepben volt kényszerítve mindvégig, a rohadt pénz miatt?

Az apa minden fiúnak a példaképe – ezt nagyon jól tudjuk.

De az az apa mire tanította fiát? Hogy kell viselkedni a kislányokkal? Tisztelettel? Becsületesnek nevelte? Igazmondónak?

Vagy a kisfiú azt látta, hogy apa jól elvan a saját kis világában, iszik, bulizik, gyereket nem nevel, nem szereti, nem tiszteli anyut, alig van otthon, folyton dolgozik, a pénz az első, nem a szeretet, nincs ideje senkire & semmire, és talán még anyut is megcsalja…

Ez vajon milyen példa egy fiúgyermeknek? Mennyire fogja tisztelni és megbecsülni a nőket egy ilyen apa után? Aki csak saját magával elfoglalva, meg pénz, karrier stb. Az, aki bárkibe belerúg, csak hogy feljebb jusson a ranglétrán? Hát, semmenyire. És ez nagyon szomorú…

Igaz, minden csak döntés kérdése: lehet más utat választani, máshogy viselkedni, mint a szüleink. Meg lehet törni a generációs mintát. Én ezt vallom. De ehhez intelligencia, empátia & akaraterő kell. Az, hogy tényleg akard a változást. Azt, hogy jobb ember legyél.

És anyu szerette a fiát? Gyermekkorában megölelte? Lehetett hozzá fordulni lelki dolgokban? Akkor, ha valami nyomta a kis szívét?

Vagy anyu hideg volt & kimért? Nem adott szeretetet & melegséget? Nem adott semmit, csak követelt? Pl. kitűnő bizonyítvànyt, és mindenben a legjobbnak kellett lennie a gyermeknek? Vagy ezt éppen apu csinàlta? Követelt, de adni semmi pluszt nem adott? Egy kőszívű maximalista volt, akinek nincsenek érzései?

Csonka családban pedig az egyedülálló anya/apa milyen minta volt a fiának? Mire tanította? Szeretetre? Vagy arra, hogy taposson?

Nagyon fontos kérdések ezek. Mert már egészen kicsi korban eldől, hogy kinek mi a „normális”, kinek mi a követendő példa.

Vallom, hogy egy fiú felnőve, férfiként milyen ember lesz, az igenis a szülők felelőssége. Az, hogy milyen értékek sterint nevelték a gyermeket. Hogy mit hoz a fiú otthonról. Mert ez határozza meg az egész életét.

Szerintem egy baromi egyszerű. Az ne vállaljon gyereket, aki nem akarja nevelni, hanem leszarja.

A barátok hatása

Attól is nagyon sok minden függ, hogy egy fiú/férfi milyen barátokkal veszi körül magát az évek alatt.

Tanul tőlük? Inspirálják? Motiválják? Elfogadják? Segítenek neki, hogy bajban van, vagy kiröhögik? Gyerekesen? Infantilisek?

Vagy felnőtt módjára tudnak viselkedni? Szórakoznak, játszanak nonstop, mert nekik buli az élet nekik, nincs felelősség sehol, vagy ha van is, akkor is leszarják?

Hogy viselkednek ezek a barátok a lányokkal/nőkkel?

Tisztelik őket? Meghallgatják őket? Vagy egy darab húsként bánnak vele? Hencegnek a „hódításaikkal”, hogy hány csajt dugtak meg?

Ez a menő, vagy az, hogy megbecsülik azt, akit szeretnek & kitartanak mellettük? Hűségesek maradnak? Vagy folyton azon jár az eszük, hogy hogy lehetne egy új csajt becserkészni, aztán lelépni & mindig újat keresni, miközben a párjuk otthon várja őket?

Sajnos rengeteg ilyen fiú van.

Azért nem hívom őket férfinak, mert egy igazi férfi ilyet nem tesz. Csak egy fiú. Annak még tanulnia, fejlődnie & tapasztalnia kell, mert így egy valódi, felnőtt nőnek se kell.

Ez van. Lehet ezt tovább ragozni, de nem érdemes. Egy normális, független nőnek nem kell egy éretlen gyerek. Inkább van egyedül. Már ha egy csöpp esze van…

A social média hatásai

Milyen hatással van rànk a social media? Jobb emberek leszünk tőle? Milyen oldalakat, milyen személyeket követünk az Instàn & a Facebookon?

Szerintem nagyon jól megmutatja az ember személyiségét, hogy kiket, miket követ a social mediàban. Hiszen ha követsz valakit, illetve valamilyen oldalt, akkor az érdekel, azzal az értékrenddel tudsz azonosulni. Az minősít téged is.

Nagyon jól le lehet szűrni a követett oldalakból & személyekből, hogy ki, milyen ember. Sajnàlom, de ez így van. Hiszen ha valaki/valami nem érdekelne, akkor nem követnéd & nem is làjkolnàd!

Mi a fontos szàmodra? Mit szeretsz? Mi a hobbid? Divat? Egészséges életmód? Sport? Technika? Politika? Gazdasàg? Művészetek? Film? Zene? Színészek? Zenészek? So-called insta modellek?

A példaképekről

Felnőttként kikre nézel fel? Mert szerintem igenis titokban mindenkinek van legalabb egy példaképe. Bàrmennyire is tagadjuk, van. Nekem is van. Több is. És ez így a jó! Mert ők motivàlnak, inspiràlnak.

Kikre néz fel egy férfi? Sportolókra? Vállalkozókra? Celebekre? Színészekre? Zenészekre?

És miért pont egy adott ember a példaképük? A pénze miatt? A menő kocsija miatt? Az izmai miatt? A dràga cuccai miatt? A csaja miatt? A hódításai miatt?

Vagy inkàbb az eredményei miatt? Amiatt, hogy jó ember & adakozik a szegényeknek, jótékonykodik különböző szervezetnél? Amiatt, hogy nem szàllt el magàtól a hírnév miatt? Amiatt, hogy megmaradt ugyanannak az egyszerű embernek, mint amilyen a siker, a pénz & a csillogás előtt volt?

Érdekes dolgok ezek. Mert tényleg minősítenek minket emberként, hogy kire, miért nézünk fel, hogy miért követjük őket, miért làjkoltuk az oldalukat & a fotóikat…

És hogy én kikre nézek fel, kiket tisztelek, becsülök, kiket tartok nagyra in general?

Nagyon bírom a logikus gondolkodású, intelligens, erős & bátor embereket, akik nem félnek semmitől.

Azokat, rendíthetetlenül mennek előre az úton. Mindegy, hogy egyedül, vagy mással karöltve. Akik nem adják fel. Akik hisznek önmagukban.

Akik kedvesek. Akiknek van szívük, lelkük & agyuk. Akik tudnak & akarnak is gondolkodni. Akik építenek, nem pedig rombolnak. Akik harcolnak. Elbuknak. Akik felállnak.

Akiknek olyan hatalmas tűz ég a szívükben, hogy másoknak is adnának belőle.Szeretetet. Szerelmet. Lelkesedést. Erőt. Tisztaságot. Őszinte mosolyokat. Öleléseket. Biztonságot. Csöndet. Menedéket a viharban.

Akiknek béke van a lelkükben. Akik megtanítanak élni & jobb emberré válni. Akik szüntelenül azon munkálkodnak, hogy szeretetet adjanak a világnak, értéket képviseljenek & valami maradandót alkossanak az utókor számára…

Mert az emberek mindig csak arra fognak emlékezni, hogy milyen érzéseket váltottunk ki belőlük. Nem arra, hogy sikeresek voltunk-e, népszerűek, vagy „gazdagok & szépek”. Ezek annyira érdektelen dolgok…

Én pl. nagyon bírom Dwayne Johnsont, Mark Wahlberget, Henry Cavillt & Jason Momoàt. És nem, nem a külsejük miatt! Nem azért meg a sok edzéstől izmosak! Nem! Engem ez abszolút nem hoz làzba. Tökmindegy, hogy ha valaki jóképű & szexi, izmos, ha egy szar ember. Én a külsőt leszarom.

Nem azért példaképek szàmomra ők, mert hatalmas nagy “bikàk”. Hanem azért, mert baromi szimpatikusak. Kedvesek. Motivàltak. Jó ember benyomàsát keltik a médiàban. Jó társak, jó apàk, nagylelkűek, empatikusak & jó hallgatni őket, amikor beszélnek, amikor viccelődnek, mert jókedvem lesz tőle.

Én úgy gondolom, hogy ettől férfi a férfi.

Milyen az igazi férfi?

Hűséges. Becsületes. Gerinces. Őszinte. Kedves. Humoros. Okos, értelmes, intellingens. Olvasott. Nem hazudozik. Nem linkeskedik. Nem egoista. Nem nagyképű. Nem hisztériàzik.

Tiszteli a nőket. Megbecsüli a párját. Nem játszmázik. Mert azt csak a gyerkek csinàljàk.

Nem bántja semmilyen formában. Sem szóval, sem tettel.

Ha gondja van, tud & mer is beszélni róla. A megoldásra törekszik & nem menekül, nem söpri a szőnyeg alá a problémàit.

Tud bocsánatat kérni. Akar & tud is változni, változtatni, ha igazán szeret valakit.

Vállalja a tettei & a döntései következményét. Szerintem ez az egyik legfontosabb tulajdonság. Ez teszi férfivé a fiút.

Az igazi férfi erős. Bátor. Empatikus. Érdekli a világ & ami benne van. Lehet rá számítani. És persze talpraesett, nem tutyimutyi. Ő is megél a jég hátán – ugyanúgy, mint az igazi nő.

Egy igazi férfi bátor. Egy kőszikla. Valódi, egyenrangú parner a nőnek. Nem áll felette, hanem egy szinten vannak.

Szerintem ez a titok. Hogy mindenki egyenlő legyen. Mert ha megjelenik egy kapcsolatban az alá-és fölérendeltség, akkor annak vége van…

Egy igazi férfi egy biztos pont, akiben meg lehet bízni. Akit tisztelni tud egy nő & becsülni, mert jó ember, értékes. Egy igazi férfi mellett egy nő mindig biztonságban érezheti magát minden szempontból.

Elfogadja önmagát, békében van önmagával. Tud önzetlenül, szívből szeretni. Türelmes. És ő is tudja, hogy honnan jön, hol a helye & hova tart.

Nem a külsőségek érdeklik, nem hiú, beképzelt & öntelt. Nincs elájulva magától, hiszen ő is csak egy ember. Nem isten. Nem tökéletes. Nem is kell, hogy az legyen. Csak maradjon ember. Jó & egyszerű ember.

Szerintem ez egyáltalán nem bonyolult. Véleményem szerint ezek alap dolgok. Egy nőnek nem Superman kell, csupán egy egyszerű & jó ember…

HOGYAN TARTS MEG EGY NŐT?

Hát, ez nem egy gyors munka…

Férfivá válni meló. Elvek. Szabályok. Agy. Ész. Szív. Lélek. Emberség. Hozzáállás. Belső munka. Na és ugye egy kis empátia & intelligencia is kell hozzá…

  1. Gondolkodj! Fejlődj! Olvass! Sokat. Mindenféle témában. Érdekeljen a világ. Az intelligencia szexi. Sokkal, de sokkal szexibb, mint bármi más!

Egy igazi nőnek nem fontos a külsőség. Egy igazi nő nem felszínes. Neki mélység kell. Leszarja, hogy egy pasinak kockahasa van-e, hogy izmos-e, vagy hogy hogy áll a haja. Akinek ez a fontos, az gáz. Az buta, sötét & baromi sekélyes.

Egy igazi nőt nem érdekeli, hogy van-e házad/lakásod/kocsid/pénzed. Aki erre hajt, az simán csak egy kurva.

Ismerjük az ilyeneket…

Mutatós, csinike, de agyatlan kis picsák, és a lehúzáshoz ahhoz van eszük! Ezek azok a lányok, akik a diszkókban betipegnek a magas sarkú cipőikkel, miniszoknyájukkal, fullra sminkleve, a műszempillájukkal, műkörmükkel, agyon szolizott bomba testükkel & az üres fejükkel a pasik életébe, hipp-hopp felcsináltatják magukat. Ezzel jól bebiztosítják maguknak a gondtalan életet, a jólétet & csupán a pénzről szóló szép, új jövőt.

Ezek a lányok szégyent hoznak a női nemre. Ez minden értelmes felnőtt ember szerint undorító. Akinek ez oké, akkor ott nagyon nagy baj van a gondolkodásmóddal & az erkölcsi tartással!

  1. Legyél tisztelettudó! Ne használd ki a nőket! Becsüld meg azt, aki igazán, tiszta szívből szeret! Ne bántsd se szóval, se tettel! Soha! Aki kigúnyol egy nőt, az nem férfi. Aki megüt egy nőt, az nem férfi, de még csak nem is emberi lény a szememben…
  2. Nem ciki, ha egy férfi érzékeny, érzelmes & más. Ha nem olyan, mint a manapság olyan „menő” bunkó pasik! Nem ciki, ha egy férfi elsírja magát egy filmen, egy dalon, vagy egy versen, egy történeten! Sőt! Szerintem ez az egyik legbátrabb dolog a világon. Megnyílni. Őszintének lenni. Lebontani a falakat. Lerombolni a korlátokat. Ez az igazi szabadság!
  3. Igenis tanulj valamit minden nap! Bármilyen témában. Mert jobb emberré válni sose késő! Nem más miatt. Nem. Csakis magad miatt! Értelmes dolgokra sose sajnáld az időd, mert így fejlődünk, így növünk, növekszünk! De itt ne „önfejlesztésre” gondolj. Utálom ezt a szót! Szerintem nincs is ilyen szó a magyar nyelvben. Csak a Szabó Péter-féle kamu „life coach”-ok dobálóznak vele. Felejtsd el! Semmire se mész a positive mindsettel. Az egy átverés. Szóval olvass! De hiteles forrásból!
  4. Légy hűséges! Ne hazudozz, nem éri meg. Úgyis lebuksz. Mint mondtam, a nők nem hülyék. És semmilyen körülmények között se csald meg, akit szeretsz & aki viszont szeret! Ez becsapás, és saját magad arcon köpése…

Egy normális, felnőtt nőnek, akinek elvei vannak, olyan férfi kell, akinek szintén elvei vannak. Olyanok, mint neki. Vagy legalábbis nagyon hasonlók…

Szerintem ez a titok. Egyfajta szabályrendszer. Hogy mi fér bele, ha szeretjük a másikat & mi nem. Hazugságok? Megcsalások? Alakoskodás? Ezen kell elgondolkodni!

Mert ez minősít minden embert, mint már fentebb leírtam. Az, hogy miként reagál az élet dolgaira, a történésekre…

És ha ezeket az elveket követjük, ezek szerint ez elvek szerint élünk, semmi gond nem lehet, mert ha nem bántunk másokat, akkor nyugodt lelkiismerettel feküdhetünk le minden este, és reggel nem lesz gáz a tükörbe nézni. Mindenkinek így kellene élni & így kellene viselkedni.

Nem értem, miért nem megy ez sokaknak. Pedig olyan egyszerű! Csupán embernek kellene maradni…

Ha nem akarsz valakivel együtt lenni, ne legyél vele, ne keresd, ne csinálj semmit, csak egyszerűen szakíts!

Ha valami nem megy, akkor ne erőltesd! A hűség mindig döntés kérdése, ezt ne felejtsük el! Valakinek megy, valakinek nem! Ha nem megy, még előtte szakíts. Mert nincs annál nagyobb gerinctelenség, ha valaki nonstop hazudik annak, akit elvileg „szeret”.

Szerintem az, aki megcsalja a másikat, az nem is tudja, milyen az az igazi szerelem. Ami elég szomorú…

Ne légy kétszínű, hazug, gyáva, gyenge & gerinctelen! Ne baszd át a másikat! Ne színlelj! Ne hazudj!

Inkább légy őszinte & mondd el, hogy nem megy, és szépen búcsúzz el! Mert semmi sem minősíti jobban az embert, ahogy a kapcsolatait lezárja: ha valaki sunyi, hazug, kétszínű, az menekül. Aki őszinte, nyílt & bátor, az beszél & letisztáz dolgokat, és mindig az igazat mondja! Szerintem ez is nagyon egyszerű dolog amúgy. Kár, hogy sokaknak még ez se megy…

P.S.: Nem, engem szerencsére soha senki nem csalt meg. Nem, nem vagyok sem savanyú, sem pedig megkeseredett. Boldog vagyok, hogy élek & örülök annak, hogy ember maradtam. És persze hálás vagyok minden egyes tapasztalatért az életben, mert attól vagyok az ma, aki. Elégedett vagyok az életemmel.

Én csak a tényeket írtam le, amelyeket hallottam láttam & tapasztaltan a világban. Itt tart most a társadalmunk…ami szerintem elég gáz.

Ennyi. Ezek teszik férfivá az fiút. Nem nagy dolgok. Csupán egyszerű, emberi tettek & egy igazi férfihoz méltó tulajdonságok. Ugye, hogy nem olyan nehéz?